Stratégiai hanyagság: hová menekülhetünk vészhelyzet esetén?

Finnországban a lakosság 80 százalékának, Svájcban minden egyes állampolgárnak jutna hely az óvóhelyeken vészhelyzet esetén, Magyarországon ez az arány alig 7 százalék: a polgári védelem létesítményei elhanyagoltak, és az orosz–ukrán háború sem hozott szemléletváltást itthon ezen a téren.

És te készen állsz? – kérdezi a Magyar Honvédség idén februárban indult toborzókampánya. Az orosz–ukrán háború kitörése után látványos haderőfejlesztésbe és a katonai struktúra átalakításába kezdett a kormány. A propaganda üzenete szerint mi vagyunk Európa egyetlen békepárti országa, a békéhez azonban erő kell, az erőt pedig egy ütőképes hadsereg képviseli, erről beszélt Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminiszter egy februári katonai eskütételen. Repülőgépek, helikopterek, légvédelmi berendezések, harckocsik, drónok és rakétavetők – sorra vásárolja a felszereléseket Magyarország, a német Rheinmetall hadiipari óriással kötött megállapodás értelmében pedig hazánk a gyártási folyamatba is beszállt. 

A szomszédunkban zajló háború miatt a kiadások növelését valószínűleg kevesen kérik számon a kormányon, a költekezés ugyanakkor figyelemre méltóan aránytalan. Amíg az aktív védekezésre – a hadsereg fejlesztésére – százmilliárdokat költenek el, a passzív védelemre – a polgári lakosság megóvására – nem sok figyelmet fordítanak. Erről árulkodik legalábbis a hazai óvóhelyek állapota: ha támadás érné az országot – vagy egyéb veszélyhelyzet lépne fel –, nem nagyon találnánk magunknak megfelelő védelmet.

• Hová tűntek a hazai óvóhelyek?
• Hány percünk lenne vészhelyzet esetén, hogy elérjünk a legközelebbi metróállomásig?
• Hol rejtőzik az állomásokon a robbanás ellen is védő 10 tonnás ajtó? 
• Meddig rejtőzhetnénk a föld alatt?
• Miben bízik a magyar hadvezetés?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 5-én megjelent, 2023/18. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!