Születésnapunkra

A lapengedély körüli huzavona végül megoldódott, s nyolcvanöt éve, az akkor is meleg, párás augusztusi éjszakán, 24-éről 25-ére virradóra az Aradi utcai nyomdában megkezdték a Magyar Nemzet című napilap nyomását. A lapalapító főszerkesztő, Pethő Sándor Vergilius szavaival köszöntötte az 1848-ból átvett címbetűkkel megjelenő újságot: „Hoc opus, hic labor est” – igen, itt volt a feladat, a mű és a küzdelem. De talán még az alapító történész sem sejtette, hogy micsoda nyolc és fél évtized vár az újságra.

A küzdelem megelőzte a lap elindítását, hiszen 1938 augusztusában a plakátok már jó előre beharangozták az újság későbbiekben híressé vált jelmondatát: „A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon.” A patrióta szellemiség, a liberális konzervativizmus, az ordas szélsőségektől történő elhatárolódás és a tágas, befogadó szemlélet a kiváló újságírókból álló szerkesztőséget sajtótörténeti magasságokba emelte, nem mintha a magyar írott sajtó szegény lenne nagy múltú, befolyásos lapokban. De a Magyar Nemzet hőskora – olyan szerkesztőkkel és szerzőkkel, mint Hegedüs Gyula, Lendvai Nomád István, Kunszery Gyula, Szabó Zoltán, Parragi György vagy éppen Szekfű Gyula, és a sort hosszan lehetne folytatni – valamiképpen mégis külön fejezete a sajtótörténeti aranykönyvnek. Nem is sikerült felülmúlni az első hat év zsurnaliszta színvonalát a többi nyolc évtizedben, valamit mégis megőriztek a nem kevésbé viharos további korszakok, mégpedig a mívesen leírt szó feltétlen becsületét, ami miatt a lap a koalíciós időszakban, de még a Rákosi-rendszer szörnyű sajtóvilágában is külön tudott válni a többiektől.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 1-jén megjelent, 2023/35. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!