Tatárné lerakja a pihenőszigetre két jókora, dugig tömött szatyrát. Nem ám valami ócska vackokat. Nagyon divatos, szép szatyrok. Az egyiket a Csabikától kapta, macskamintás. Ilyeneket hordanak a fiatalok is. Tatárné áll a szatyrok fölött, piheg. Egy Penny Market-reklámújsággal legyezi magát. Az ajka tétován fütyülésre kerekedik. Szokatlan, éles, szinte sajgó fény gyúl az agyában.
Mondja, drága, mit felejtett itt?
A hentes kerek, vigyorgó, izzadó arca hatalmasan táncol Tatárné előtt.
Az eszemet, szívem, az eszemet, csóválja a fejét Tatárné ziháló nevetéssel. Ide futok, oda futok, csak épp magához nem jövök. Látja? Kezdem egész elhanyagolni magát.
Nagyon kitüntet engem a figyelmével, Tatár néni, még elbízom magam! Most volt itt, másfél órája sincs, és már visszavágyik!
Nem létezik.
De bizony, Tatár néni. El tetszett felejteni. Megesik az ilyesmi.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
