Harmincöt éves korig a fiatalok egy részében fel sem merül, hogy mi lesz velük később.
Nem színtiszta kommunizmus-e az, amikor a fizetésünk egy részével az állam kíván rendelkezni úgy, hogy azt nem meri adónak nevezni, hanem az öngondoskodás álcája alatt érkezik?
A nyugdíj ügyében is ugyanazt a tessék-lássék hozzáállású kentaur thatcherizmust valósítja meg a kormány, ahogy azokon a kulcsterületeken is, amelyekhez 2010 óta nem mert hozzányúlni.
Hódmezővásárhelyen, Siófokon és Keszthelyen sem hozott spórolást a lámpacsere.
Ha megjelennének az állami pénztárak, sőt: biztosítók, az a jelenlegi nyugdíjrendszer teljesen új alapokra helyezését jelentené, amelynek következményei beláthatatlanok.
Ennyien nem értenek egyet a kormány döntésével egy felmérés szerint.
Valóban hét évvel kell emelni a nyugdíjkorhatárt, vagy van más megoldás?
Bár a tagok egyre tudatosabbak, mégis szükség lenne arra, hogy a mainál sokkal szélesebb körben váljanak ismertté az öngondoskodás előnyei.