Érdekfeszítő jelenség manapság a pártnemzet (NER) hadseregének kommunikációs küzdelme Magyar Péterrel, a Tisza Párt elnökével és népével. A „királyi" sereget, annak minden hadosztályát egész pályás letámadásokra, nyílt csatamezőn vívott páncélos ütközetekre készítették fel. Stratégiájuk lényege, hogy különféle fegyvernemek szoros koordinációjával mindent elsöprő győzelmeket érjenek el a rendelkezésükre álló hatalmas erőkkel. Mindenek előtt a fölényes pozíciójukat akarják megmutatni, hogy az ellenfél kedvét elvegyék a harc, a végső küzdelem nyílt vállalásától. Eddig ez bejött, mert az elmúlt években az ellenzék csak mellékhadszíntereken tudott elérni részgyőzelmeket, miközben a pártnemzet hadseregének keveset tudott ártani.
Mostanság új egyensúly látszik kialakulni a kormányzat és az ellenzék között. Magyar Péter a legtöbbször, mint a régi magyar vitézek, lesből, váratlanul, hadicselek bevetésével, talpasok mozgósításával pusztítja a királyi hadigépezetet. Tisztában van azzal, hogy hiányosan felszerelt hadaival nem nyílt mezőn, szuronyrohamokkal, mindent egy lapra feltéve kell egyszeri nagy győzelmet aratni. Nem is titkolja, hogy akadályokkal nehezített maratoni versenyfutásban akarja elérni a célját. De mit akarhat most a „király" serege, amely hátrányos helyzetbe hozta magát azzal, hogy egy ideig nem akart tudomást venni Magyar Péterről és harci különítményéről. Pedig az első pillanattól látszott, hogy a „talpra magyarok" jelszó megmozgatja az embereket. (Óvatos elemzők ma sem merik hangsúlyozni, hogy a gazdaság siralmas állapota, a megélhetési nehézségek, a fokozódó kilátástalanság, az oligarchák zsákmányszerző hadjáratai, a miniszterelnök külhoni kalandozásai és az alattvalóknak okozott megannyi sérelem bőven megágyazott a regnáló kormányzat bukásának. A kormányfő és kedvenc minisztere a jelen bajait már nem képes orvosolni a fényes jövő emlegetésével.)
Ha jól látom, a kormányzati kommunikáció vezérkara az első összecsapások elvesztése után „vezércsel" alkalmazásával próbál stratégiai előnyhöz jutni. Azt a legendát sulykolják, hogy a hatalom oldalán a Vezér erősebb, tapasztaltabb és magasabb erkölcsiséget képvisel, mint bármelyik alattvalója. A pártnemzet (NER) képviselői – ahogy arról már korábban írtam – elsősorban morális, kulturális és szellemi felsőbbrendűségük hirdetéséről ismerhetők fel. Szeretnek úgy megjelenni a közvélemény előtt, mint igazi demokraták, a nemzeti érdek legfőbb védelmezői, akiknek minden gondolatát és tettét az emberek szolgálata hatja át. Nem is önmagukért harcolnak az ádáz, hitvány, romlott, erkölcsi hullának tekintett ellenfelekkel szemben, hanem a nemzet, a keresztény hit, az ősök emléke és az ország megmentése érdekében.
Török Gábor Menczer Tamásról: Ez bizony hatalmas öngól volt
Az elemző szerint ilyen kocsmai szintű, „gyere ki a hóra” fellépést szándékosan még soha nem produkált magyar politikus, mint a Fidesz politikai igazgatója.
Minden magyarnak tudni, látni és érezni kell – sugalmazzák minden órában és minden csatornán –, hogy a „nemzeti oldal" győzelme vitathatatlan, hiszen igazi vezető áll a hadserege élén. Ezen a ponton jól látható a kormánypropaganda stratégiai célja: elhitetni a néppel, hogy csak az dönt jól, aki a Vezér oldalára áll, és elkergeti a harcmezőről a lázadók vezetőjét. Élnek e hazában emberek, akiknek ez az üzenet rokonszenves, hiszen a magyar társadalomban igen mélyen gyökerezik a Vezér-kultusz, a főember imádata. Árpád vezér, Kossuth apánk, Horthy és Kádár emléke hevíti a szíveket. Iskolai történetekben a magyar vitéz egymagában küzd az ellenzék bajnokával, és mindig győz. A hős Zrínyi csapatai élén kirohan a várból, a hajdúkapitányok elbánnak törökkel és labanccal. Kétsége senkinek sem lehet, a Vezér mindig igaz úton jár, és nem adja meg magát soha az ellenfélnek. Eszes és bátor, a játékszabályok mindig neki kedveznek, nem bízza magát a vak szerencsére.
A kormányzati propaganda mérlegén Magyar Péter nem sokat nyom a latban. Szerencsétlen flótás, sértett ember, erőszakos, egy szavát sem szabad elhinni, veszélyes minden derék magyar emberre, de főként a nőkre. Megvették, külföldről pénzelik, mindig is csak az anyagi előnyök érdekelték, egyetlen vágya, hogy vállon veregessék Brüsszelben. A kormánycsapatok tisztikara a vezérkartól azt az utasítást kapta, hogy szakpolitikai vitákkal kell elreteszelni a Tisza áradását, de egyelőre az árterületet sem látják pontosan. Taktikai megfontolásokból elmocsarasítják a közéletet, azt remélve, hogy a rongyos hadak majd elmerülnek a sárban. Ehelyett árad a Tisza, hídfőállások, szigetek jönnek létre a nagyobb és kisebb folyók völgyében, a falvakban, a nagyvárosokban, az egyetemi aulákban, itthon és külföldön. Úgy tűnik, hogy a vezércsel behalt, a hatása nulla, a Magyar Péter lejáratása tett kísérletek, titkos akciók látványos kudarcot hoztak. A nyári nagy menetelés után a Tisza párt elnökének „téli hadjárata" Debrecentől Bicskéig fokozza a kormányváltást akaró tábor előretörését. Tél tábornok nagy fagyokat okoz a narancsligetben.
