Nem vették át ugyan a hatalmat a vasárnapi romániai választáson a szélsőjobboldali erők, de előretörtek. A Szövetség a Románok Egyesüléséért (AUR) megduplázta támogatottságát, 19 százalékot szerzett, az S.O.S Románia 7,5 százalékkal jutott be a parlamentbe, és 6,2 százalékot kapott a jobboldali Fiatalok Pártja is, amely az elnökválasztás első fordulóján élre törő Calin Giorgescu mögé sorakozott fel. Figyelembe véve Giorgescu nyilatkozatait, és azt is, hogy az AUR környezetében politizált korábban, lehet, hogy nem túlzás őt és a mögötte álló pártot is a szélsőjobbhoz sorolni.
Részben itt is magukat szuverenistának valló – vagy így nevezett – politikai erőkről van szó, amely a gyakorlatban legtöbbször élesen EU-kritikus és szembetűnően oroszbarát alapállást jelent, a nemzeti jelleg hangsúlyozása mellett – leginkább annak kirekesztő értelmében, közös ellenséget kreálva egy-egy társadalmi csoportból. Ezt a fajta “közösségépítést” a Fidesz is folytatta, rendszerszerűen a szexuális kisebbségek ellen hangolva a magyar társadalmat. Arról már nem beszélve, hogy egy huszárvágással kirekesztette a nemzetből azokat is, akik valaha útjában voltak az uralkodó pártnak, akár csak annyival is, hogy merészeltek számára kellemetlen kijelentéseket tenni.
A szlovák kormánypárt, a Robert Fico-féle Smer kommunikációja is helyenként hasonló, nem beszélve koalíciós partneréről, a Szlovák Nemzeti Pártról, amely a sokat kritizált nyelvtörvény felmelegítésével szeretné demonstrálni … hogy mit is, azt nehéz megmondani, vélhetően a szlovák kultúra elsődlegességét, Hasonlóan működnek, mint a Fidesz, azzal a különbséggel, hogy ők nem a szexuális kisebbségekben lelték fel az ellenséget, hanem ismét a nem szlovákul beszélő kisebbségekhez nyúltak. “De hát ezeknek az időknek már vége, az elmúlt években egészen szépen eléldegéltek egy fedél alatt!” kiálthat fel a tisztelt szemlélő, és ezzel meg is ragadja a lényeget, ugyanis nem arról van szó, hogy volt-e bármi problémája a magyar polgároknak LGBTQ embertársaikkal, vagy a szlovák társadalomnak a nem szlovák anyanyelvű emberek nyelvhasználatával, hanem az, hogy kit lehet felhasználni ellenségképek gyártására, kellemes közös kirekesztésben egyesítve a társadalomban fellelhető mélyen gyökerező félelmeket és aktuális elégedetlenségeket. Ebből a szempontból a román politikai fejlemények sem ígérnek semmi jót.
Az illiberális demokráciában nem kell olyan felesleges illemszabályokat betartani, mint hogy kisebbségek ellen nem illik uszítani – pláne őket diszkriminálni – vagy például, hogy illik életben hagyni a civil szervezeteket meg a sajtót, akik ilyen esetben kiabálni szoktak, az illiberális rendszerek másik kedvenc ellenségével, a nemzetközi szervezetekkel együtt. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna végsősoron azért kényszerült módosítani a sokat kritizált, kisebbségek jogait szűkítő oktatási törvényt, mert egy olyan politikai közösségbe, az Európai Unió irányába igyekszik, ahol nem tartottak elfogadhatónak egy, az anyenyelvű oktatást ilyen mértékben korlátozó jogszabályt.
Az illiberalizmus viszont általában nem zavartatja magát, a felmerülő kritikákat elintézi egy sorosozással, “fake news”-ozással, azzal, hogy az uszítás valójában nem is uszítás, a kirekesztés nem kirekesztés. Rosszabb esetben a sajtószabadság és a jogvédők mozgásterének korlátozásához folyamodik, legrosszabb esetben vegzáláshoz, azt hirdetve, hogy demokratikus felhatalmazásra hivatkozva szinte bármi megengedett. “Ha egy demokratikusan megválasztott politikai erőnek kirekeszteni támad kedve, milyen alapon mer ebbe bárki beleszólni?” - kérdezhetik a jövőben azok a szlovák és román szélsőjobboldali erők is, amelyek esetleg (újra) a magyar kisebbségből kreálnak majd ellenséget. Ilyen, amikor az illiberális fagylalt visszanyal; csak az a kár, hogy az érdes nyelv a magyar kisebbségeket találhatja el, nem pedig azokat, akik a fagylaltot főzték.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
