A libanoni katonai hírszerzés tagjai vizsgálják az izraeli légicsapásban találatot kapott lőállást a dél-libanoni Szarafandban 2024. november 20-án (Fotó: MTI/AP/Mohammed Zaatari)
Most gyakorlatilag senki sincs ott. Régebben az emberek napközben hazamentek, hogy ellenőrizzék az otthonaikat, a vagyontárgyaikat és az üzletüket, de ez mostanra egyre nehezebbé válik – mondja az Al Dzsazira bejrúti riportere, aki kihalt utcákkal találkozott a libanoni főváros déli részében. Bejrútot ugyanis továbbra is rakétákkal támadja az izraeli hadsereg, ami óriási nyomás alá helyezi a lakosságot. A légicsapások általában 9 óra körül kezdődnek, de délután is ugyanúgy folytatódnak minden nap, ahogy azt a bejrútiak az elmúlt másfél hónap alatt megszokhatták. Nincs ez másként Türoszban, illetve az azt övező falvakban sem, amelyek folyamatosan ki vannak téve az izraeli légicsapásoknak. Mindeközben az izraeli szárazföldi erők egyre mélyebben hatolnak be Libanonba, így mostanra egyre többen tartanak attól, hogy ha nem történik változás, folyamatosan eszkalálódni fog a háború.
Az amerikai vezetés ezért aggódik, hogy a háborúba több szereplő is bekapcsolódhat. Ezért Washington az utóbbi napokban fokozta az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy tűzszünet lépjen életbe Izrael és Libanon között. A fegyverszüneti megállapodás tervezetét egyébként az Egyesült Államok libanoni nagykövete még múlt héten adta át Nabih Berri libanoni parlamenti elnöknek, aki a Hezbollah korlátlan támogatását élvezi. Ami a terveket illeti, a 13 pontos javaslat szerint a fegyverszünet 60 napra szólna, ami idő alatt Libanon csapatokat telepítene a határra.
Továbbá Izraelnek ki kellene vonnia az erőit az ország déli részéről, azonban az továbbra sem tisztázott, hogy mi történne abban az esetben, ha a Hezbollah esetleg megszegné a megállapodást. Izrael azt szeretné elérni, hogy ebben az esetben a hadserege engedélyt kapjon arra, hogy akcióba lépjen Libanonban. A bejrúti vezetés természetesen hallani sem akar egy ilyen kitételről, ugyanis ez nem csak súlyosan sértené az ország szuverenitását, hanem a jövőben legitimmé tenne minden beavatkozást Izrael részéről. Így lényegében a megállapodás csak stabilizálná Izrael eddigi eredményeit, ami elfogadhatatlan a bejrúti vezetés számára.
De tovább csökkenti a libanoni fegyverszünet lehetőségét az is, hogy Benjamin Netanjáhú kormányának nem különösebben érdeke most a háború megállítása. Januártól ugyanis a Trump-adminisztráció áll majd Izrael mögött, az pedig nemrég derült ki, hogy az új külügyminiszter az a Marco Rubio lesz, aki a keményvonalas külpolitikai terveiről ismert. Emlékeztetőül: Rubio 2015-ben hevesen bírálta Barack Obama egykori demokrata elnök atomalkuját Iránnal, mely szerint Teherán korlátozza nukleáris programját a szankciók enyhítéséért cserébe. Azóta a republikánus politikus maga is társszerzője volt három, Iránt büntető törvényjavaslatnak, amelyeket idén írtak alá. De az is jól ismert, hogy Rubio Izrael hangsúlyos pártolójaként támogatta a zsidó állam jogát az önvédelemre az iráni fenyegetésekkel szemben. Így mikor Irán október elején rakétatámadást indított Izrael ellen, Rubio nyíltan érvelt egy aszimmetrikus válaszlépés mellett.
Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a legfontosabb izraeli tisztviselők újra és újra a kétségeiket hangsúlyozzák a lehetséges fegyverszüneti megállapodásokkal kapcsolatban, mondván, hogy Izraelnek jogában áll bármilyen tűzszünet kikényszerítése. Ez pedig leginkább azt jelenti, hogy a Netanjáhú-kormány ki fog tartani amellett, hogy a megállapodásba ne csak az kerüljön bele, hogy a Hezbollah harcosai vonuljanak vissza a Litani folyótól északra, hanem az is, hogy Izrael ennek a jövőben is érvényt szerezhessen – fegyverrel.
