Szombattól kezdődően december 23-ig 7500 koronavírus-gyorstesztet bocsátott rendelkezésre a budapesti lakosoknak a fővárosi önkormányzat, amelyeket négy budapesti helyszínen, ingyenesen, előzetes regisztráció után lehet igénybe venni. Teljesen tünetmentesen, puszta újságírói kíváncsiságból teszteltem a tesztelést. A dupla pozitív eredmény miatt a karácsonytól elköszönhetek. Az ügynek van néhány tanulsága, többek között az, hogy a bizonytalanság ellenére nyilvánvalóan van értelme a gyorstesztekkel történő tömeges szűréseknek, nem véletlenül alkalmazzák ezt fővárosi és országos szinten a közszféra különösen veszélyeztetett dolgozóinál.
A tömeges ingyenes tesztelésről, amit a pedagógusoknak és más oktatási-nevelési dolgozóknak biztosított a kormány két alkalommal, a pedagógusok elmondásai alapján részletesen beszámolt a Magyar Hang is. A hétvégén a fővárosban arra is volt a lehetőség, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzünk a tömeges gyorstesztelésről kicsiben, anélkül, hogy valamelyik kormányzati vagy fővárosi célzott tömeges tesztelés célcsoportjába beletartoznánk: a főváros először 5000, majd az érdeklődést látva végül 7500 gyorstesztet biztosított a budapesti lakosoknak ingyenesen karácsony előtt.
A gyorsteszt adhat álnegatív eredményt, amivel hamis biztonságérzetbe ringathatja azokat, akik teszteltetik magukat – arról nem beszélve, hogy aki adott pillanatban negatív teszteredményt produkál, még lehet fertőzött később. Emiatt nyilván a negatív eredmény sem mentesít az alól, hogy az érintett óvatosságot tanúsítson a karácsonyi találkozásokkal kapcsolatban. A szakemberek között is lehetnek viták a tömeges tesztelés módszertanáról és hatásosságáról, de mind a józan emberi ész, mind a saját teszteredményem – amely legnagyobb meglepetésemre, teljes tünetmentességem ellenére kétszer is pozitív lett – nyilvánvalóan afelé mutat, hogy van értelme a gyorstesztek akár tömeges, ingyenes alkalmazásának is. Ezt a Magyarországon és más országokban, például Ausztriában rendszeresen végzett tömeges tesztelések is megerősíthetik.
Igaz, hogy ha valaki álnegatív eredményt kap, fennáll a veszélye, hogy egészségesnek tekinti magát, de ez a veszély akkor is fennáll, ha az illető egyáltalán nem tesztelteti magát, és tünetmentes, vagy valamilyen kevésbé specifikus tünete van, például csak fejfájása. Vagy éppen a koronavírus elsődleges tüneteit produkálja, de mégsem veszi ezt komolyan. Akinek a tesztje viszont pozitív eredményt ad, annak nyilván le kell vonnia ebből a következtetéseket, amelyeket nem vont volna le, ha nem megy el a tesztelésre.
Mint kétszeresen pozitív, és abszolút tünetmentes koronavírus-fertőzött, aki néhány nap múlva a szűk családjával töltötte volna a karácsonyt – akik között van veszélyeztetett személy is –, nehezen tudnám alátámasztani azt az állítást, hogy az ingyenes gyorstesztek nagyobb mennyiségben történő alkalmazásának nincs értelme. Még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy a gyorsteszt nem alkalmas arra, hogy biztonsággal kiemelje a tesztelt tömegből az összes, vagy majdnem az összes koronavírus-fertőzöttet. Viszont lehetetlen lenne eltekinteni attól a szemmel látható eredménytől, hogy karácsonykor mégsem fogom megfertőzni idős édesapámat, valamint ki tudja, addig még kiket, feltéve persze, hogy tünetmentes maradok, vagy megúszom egy kis fejfájással és gyengeséggel, amit nyilván egyébként nem jutna eszembe koronavírus-fertőzés számlájára írni.
Ami a tesztelés ingyenességét és tömegességét illeti: az, hogy alig egy nap leforgása alatt beteltek a helyek, mutatja, hogy igény van a tesztelésre. Nem biztos, hogy ez pusztán a tesztelés ingyenességével függ össze. Az ingyenesség nyilván motivációt jelent – nem csak azoknak, akik nem vagy nehezen engedhetnék meg maguknak a tesztelést, hanem azoknak is, akik egyébként ki tudnák fizetni, de örülnek, ha ajándékba kapják. Másrészt a kampányszerű szűrések hasznával régóta tisztában vannak az egészségügyi szolgáltatók, ezeket akkor is alkalmazzák, ha a szűrés egyébként is ingyenes lenne. A különböző szűrőbuszok pontosan arra a felismerésre építenek, hogy nem biztos, hogy az állampolgárok megszerveznek saját maguk számára egy szűrővizsgálatot, és ott meg is jelennének. Ez nem csak azokra érvényes, akik például mélyszegénységben élnek, hanem azokra is, akik hanyagság, halogatás vagy információhiány miatt maradnak távol. Ha viszont a szűrés megy hozzájuk, akkor több esély van arra, hogy élnek a lehetőséggel.
Saját magamnak én sem szerveztem volna meg a szűrést, pláne, hogy tényleg semmilyen tünetem nem volt. Mivel azonban szó szerint az orrom elé tolták a lehetőséget, éltem vele. Elsősorban újságírói kíváncsiságból, hogy átessek a tesztelésen és lássam azt is, hogy van megszervezve. Szabadtéren, jól megközelíthető helyszíneken rendezték, nem igényelt túl sok adminisztrációt, és legalább a pozitív eredmény biztosnak tekinthető.
A tesztelés, amit a Hungary Ambulance Nonprofit Kft. bonyolított, egyébként úgy zajlik, hogy egy rövid online regisztráció után kapunk egy e-mailt (pár perc helyett ez nálam pár óra múltán érkezett meg), amelyben elküldik a jelentkezési adatlapot és azt a nyomtatványt is, amelyen majd az eredményt rögzítik. Ezeket kinyomtatjuk, és már indulhatunk is a tesztelésre. Ha nem tudjuk kinyomtatni, akkor a rajta lévő azonosítószámunkat kell magunkkal vinnünk.
Bár az időponthoz képest tíz percet késtem, szinte rögtön sorra kerültem, és alig fél óra leforgása alatt már duplán pozitív eset voltam, mert az első minta után a tesztet még egyszer megismételték, de megint jól láthatóan megjelent a pozitivitást jelző tesztcsík. Tájékoztattak, hogy értesítik a Nemzeti Népegészségügyi Központot, és hogy másfél méteres távolságtartás és maszk viselése mellett azonnal haza kell mennem, mert fertőző vagyok. Maga a tesztelés egyébként nem volt drámaian kellemetlen, de azért a tesztelést végző egészségügyi dolgozók nagyon kedvesen sajnáltak.
A helyszínen hatósági áron, 19 500 forintért végezte volna el az egészségügyi szolgáltató a PCR-tesztet, ami biztosan megerősíti az eredményt, de miután úgy tájékoztattak, hogy két pozitív gyorsteszt után ez 97 százalékos valószínűséggel szintén pozitív lesz, a lehetőséggel végül nem éltem. Szerencsésebb lett volna, ha a járványügyi hatóság és a főváros össze tud dolgozni, és a helyszínen egyből államilag finanszírozott PCR-tesztet is végeznek, így meg lehetett volna takarítani a nyilvánvalóan túlterhelt Országos Mentőszolgálatnak a kiszállást. Arról is tájékoztattak ugyanis, hogy a háziorvos valószínűleg úgyis elrendeli a PCR-tesztet. Persze ez hétfő előtt nem derülhet ki, és a tapasztalatok szerint beletelhet néhány napba, mire kiszáll a tesztelő egység, így akár arra is van esély, hogy szenteste a mentősök kívánnak nekem boldog karácsonyt.
Nem lett volna egészen ésszerűtlen az sem, hogy a helyszínen egy alapos írásbeli tájékoztatót nyomjanak a pozitív esetek kezébe, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azoknak, akik nem foglalkoztak valamiért elmélyültebben a koronavírus-témával, nem nagyon van fogalma arról, hogy zajlanak a folyamatok. A háziorvosok a túlterheltség miatt nehezen elérhetőek, ahogy a járványügyi hatóságról sem lehet tudni, hogy a karantén hányadik napjára jutnak el odáig, hogy jelentkezzenek az érintettnél.
Felvetődhet a kérdés, hogy 7500 ember ingyenes tesztelése egy kétmilliós városban nem pusztán politikai reklám-e. Ám nem lehet elmenni amellett, hogy a fővárosnak nem feladata mind a kétmillió lakosát letesztelni, ez egy önkormányzat lehetőségeit nyilvánvalóan meg is haladja, másrészt ez mégiscsak megmenthet néhány emberéletet egy olyan időszakban, amikor az emberek így is, úgy is találkozni fognak a velük nem egy háztartásban élő családtagjaikkal. 7500 teszt nem oldja meg a járvány terjedésének problémáját, de ha úgy gondolkodunk, hogy minden élet számít, akkor ez is számít. Arról nem beszélve, hogy számíthat a szemléletformálás is. Az én szűréssel kapcsolatos szemléletemet például erőteljesen formálták az események: nagyon nehéz lenne azt mondanom ezek után, hogy nincs haszna a tömeges tesztelésnek, akár rendszeresen is.
Arra a főváros és Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének osztályvezető főorvosa is felhívta a figyelmet nemrég, hogy a negatív teszt pillanatnyi állapotot mutat – ráadásul tegyük hozzá, hogy a gyorstesztek ezen túl is jóval kevésbé pontosak, mint a PCR-tesztek, negatív eredmény esetén csak 60 százalékban – és legjobban azzal tudjuk a hozzátartozóinkat megvédeni, ha nem találkozunk karácsonykor. Ez járványügyi szempontból teljesen korrekt álláspont, de lássuk be: nem életszerű, hogy az emberek egyedül hagyják szentestén egyedül élő hozzátartozóikat, akikkel vélhetőleg egyébként sem kizárólag telefonos kapcsolatot tartottak az elmúlt hónapokban, akkor sem, ha 65 év felettiek. Őszintén szólva ezt mi sem terveztük. A határt a 90 éves nagymamáknál húztuk meg, velük semmiképp nem találkoztunk volna.
Ami a tesztelés lebonyolítását illeti, érdemes megjegyezni, hogy a néhány perces online jelentkezés, amin az ingyenes teszteléshez át kellett esni, sok szempontból ideális, az viszont biztos, hogy ez a módszer egy ennél szélesebb körű önkéntes ingyenes tesztelés során önmagában nem lenne elegendő, hiszen az életkor előrehaladtával jelentősen csökken az internethasználók aránya és magabiztossága, és ezek a mutatók a társadalom pereme felé haladva is jelentősen romlanak. Ezeket a csoportokat ezzel a módszerrel elérni alig lehetséges, vagyis ők akkor sem tudtak volna egyenlő esélyekkel hozzáférni az ingyenes tesztekhez, ha azokból lényegesen több állt volna rendelkezésre.
