Tarr Béla: Nem lehet országot vezetni empátia nélkül

Kizárt dolog, hogy én ma bármilyen kitüntetést kapjak, nevetséges maga a felvetés is – többek között erről beszélt lapunknak adott nagyinterjújában Tarr Béla. A 65 éves rendezőt az állami elismerések március 15-ei átadása után kérdeztük, többek között arról, ma elfogadná-e a Kossuth-díjat.

Csak a politikai álláspontja miatt ne kapna ma kitüntetést? Nem próbálja az állam ma is így pacifikálni a kritikus művészeket? – Erre ma már nincsen példa. Már nem akarnak pacifikálni senkit. Most már csak az úthenger van. Nincs szó arról, hogy egyfajta civilizált párbeszéd vagy vita kialakulásában érdekeltek lennének. Vidnyánszky SZFE-s nyilatkozataiból is világosan látjuk ezt. Megy az úthenger, és aki elékerül, azon keresztülhalad. Már nem érdekes, hogy ki mit, milyen minőségben, hogyan jelenít meg – válaszolta erre a rendező.

Kérdeztük arról is, valóban megy-e előrébb a világ, és nem ítélkezünk-e ma jobban a másik élete felett, mint korábban. – Bennem még mindig ott vannak Ady szavai: „minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség”. Hogyha ezt nem így gondoljuk, akkor valami nagy baj van. Nekem például ne mondják meg, mi az, hogy család! Hogy csak egy példát hozzak. Ne mondják meg, hogyan szeretnék élni. Valószínű, hogy túl sokat éltem és láttam már. Empátia nélkül pedig nem lehet semmit sem csinálni. Nem lehet országot, de autót sem vezetni – válaszolta erre a Sátántangó és A torinói ló rendezője.

• Milyen kételyei vannak önmagával szemben?
• Mire lát esélyt a tiltakozó SZFE-s diákok esetében?
• Nem kísértették meg sokszor az előző rendszerben, hogy tagozódjon be?
• Milyen pozitívumai vannak az időskornak?

A válaszokat és a teljes interjút a Magyar Hang április 16-án megjelent, 2021/16. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!