Gyurcsánynak, Orbánnak egy a hangja

„Le lehet váltani Orbán Viktort Dobrev Klárára, csak minek?!”
(Szerető Szabolcs, a Magyar Hang főmunkatársának bonmot-ja a Merre tovább, polgári Magyarország? c. vitaesten, 2019 decemberében)

Hányszor leírták lelkes elemzők és publicisták, köztük jómagam is, hogy Gyurcsánynak, Orbánnak egy a hangja, hogy e két személy versengése felőröli az egyébként sem jó állapotban lévő országot. Repkedtek a tollhegyekről az „összenőami”-k. Hogy az e két személy által vezetett két politikai tömbnek elemi érdeke a másik megléte, sőt megmaradása: egymásból táplálkoznak, amiből meg az következik, hogy egymástól tudnak hízni, vagy legalábbis megtartani a táborukat. Így nagy szükségük van egymásra.

Egészen mostanáig ezt úgy demonstrálták, hogy például a kormánypártok Gyurcsány Ferencre és tizenkét évvel ezelőtt véget ért kormányzásának bírálatára építették a korán berúgott választási kampányukat. És ez persze a másik oldalnak is jól volt így, hiszen ezzel a Fidesz kijelölte az ellenzék vezető erejét, ők maguk megemelve az őszödi szónokot és politikai formációját.

Aztán jött az előválasztás, és jöttek az előválasztási voksolók, akik Márki-Zay Péter húsz százalékával tömör acélcsövet dugtak pártunk és kormányunk propagandagépezetének addig pontosan illeszkedő fogaskerekei közé.

A teljes cikket a Magyar Hang október 15-én megjelent, 2021/42. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!