Az ipolytarnóci őslénylelőhely Magyarország (és a tágabb régió) egyik legfontosabb paleontológiai és földtörténeti kutatási helyszíne. Lassan kétszáz éve vizsgálják a kutatók az ott megkövült sok millió éves növényeket és állatnyomokat, amelyek ősi életének pillanatképét egy hatalmas vulkánkitörés negyven méter vastag törmeléke konzerválta. Egészen mostanáig szinte semmit sem tudtunk azonban erről a tűzhányóról, de az új felfedezések fényében talán hamarosan még több titkát felfedi Ipolytarnóc.
Mintegy 17,2 millió évvel ezelőtt a mai Egertől északra eső térség teljes élővilága eltörlődött a föld színéről. Hatalmas robbanásos vulkánkitörés történt, ami több tucat méter vastag vulkáni törmelékes kőzettel, ignimbrittel borította be a több mint 1500 négyzetkilométeres területet. Az elpusztított (illetve a mai vulkanológusok és paleontológusok szempontjából: megőrződött) területen volt a mai Ipolytarnóc is, ahol két évszázada vizsgálják a kutatók a vulkánkitörés előtti élet emlékeit.
Az egymás alatt fekvő ipolytarnóci rétegekből rendkívül komplex, időben dinamikusan változó élőhely képe bontakozik ki előttünk. A lelőhelyet, benne a híres ősfákkal, egy eredetileg kilencven méteres kovás fatörzzsel, rengeteg ősi lábnyommal, cápafoggal és számtalan egyéb lelettel már ma is a világ legfontosabb őslénytani helyszínei között tartják nyilván, de egy új felfedezés, amelyet a Nature kiadói csoporthoz tartozó Scientific Reportsban közöltek, teljesen új lendületet adhat a kutatásoknak.
• Mikor és hogyan tört ki ez a tűzhányó?
• Miért nem ismertük eddig az eredetét?
• Miért nincsenek állatcsontok Ipolytarnócon?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
