A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) új, dicsőséges korszakát kívánta megnyitni L. Simon László, ezt ígérte legalábbis 2021-es főigazgatói pályázatában, két és fél évvel később már nem ő vezeti az intézményt. Munkásságának megítélése kellő távolság hiányában nem egyszerű feladat, az azonban biztosnak látszik, hogy a korábbi kulturális államtitkár emlékezetes produkciót nyújtott az ország első számú múzeuma élén. Kirúgása ezért is vet fel izgalmas kérdéseket.

Nemcsak távozása, hanem már az indulása is NER-kompatibilisre sikerült. 2021 áprilisában először az MNM megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki, majd július 31-ei hatállyal már a főigazgatói posztot is megkapta. A tisztségre eredetileg az addigi főigazgató, Varga Benedek pályázott, ám Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere váratlanul visszavonta a pályázatot, és újat írt ki, amelyen már csak L. Simon indult (és ennek ellenére nyerni tudott). Ambiciózus terveiben egy múzeumi konglomerátum szerepelt, amely a legfontosabb hazai intézményeket vonta volna egybe – természetesen a saját vezetése alatt. Ötlete nem aratott egyöntetű sikert, a kulturális élet L. Simonnál lényegesen fajsúlyosabb szereplői szívesebben maradtak volna függetlenek – tőle legalábbis –, így az Nemzeti Múzeum vezetője gyorsan lemondott a központosításról. Kevésbé látványos elképzelései ugyanakkor valósággá váltak, az ötletgazda eltűnése azonban bizonytalan helyzetet teremthet.

• Mikor és hogyan szerzett L. Simon László komoly, a gyakorlatban is érvényesíthető hatalmat?
• Mi volt az a pont, ahol bár korábban a centralizáció ellen szállt síkra, már éppen ő igyekezett központosítani?
• Mit ismert el Csák János a menesztésével?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/47. számában találja. Vegye meg november 30-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!