
Amikor Sztálin kollektivizálása tömeges éhezést hozott a harmincas évek eleji Szovjetunióban, a vezető azzal próbált terelni, hogy azt állította: valójában csak lengyel titkosszolgálati akcióról van szó. Timothy Snyder idézte az esetet tavalyi, a The Atlanticben megjelent cikkében. A történész a maszkirovka, azaz az orosz katonai megtévesztés jelenségét elevenítette fel, mely szerinte nagyban jellemző Vlagyimir Putyin politikájára is. Mindez pedig olyan sikeres, hogy az emberek végül már a saját szemüknek sem hisznek.
Snyder példaként a Budapesten született brit írót, Arthur Koestlert hozta fel. Koestler ekkoriban járt Harkivban, és utólagos bevallása szerint még ő is elhitte elsőre, hogy a felpuffadt hasú parasztok valójában csak provokátorok. Aztán persze kezdett ráébredni az ellentmondásokra. „Ha mindaz, amit művelnek, puszta provokáció, akkor mindaz is, amit látni fogunk, provokáció lesz”, foglalta össze Snyder. Azaz: mindenki gyanakszik mindenre és mindenkire, semmit nem hisz el, minden mögött keresi a leplezni kívánt valóságot.
• Miben érezhetjük aktuálisnak a Sötétség délben-t?
• Hogy értette Koestler, hogy a totális hazugság ellen küzdenek a féligazság nevében?
• Miként használják fel konteóhívők az író munkásságát?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!