A szakadék szélén

Először azt gondoltam: két győztes, két vesztes legyen a cím. A választási eredmények láttán ugyanis maga Gyurcsány Ferenc jelentette be, hogy ő nyerte a választást, elvégre övé a fél pálya, ő „az ellenzék vezére”. Márpedig ez nem véletlenül alakult így, finom összjáték kellett hozzá a Fidesszel. Gyurcsányból ugyanis megint a Fidesz-kampány csinált ellenzéki vezért. És ez Orbán Viktornak tökéletes. A két vesztes közül az egyik értelemszerűen Márki-Zay Péter. Aki vereségével együtt egymaga többet tett a kormányváltásért, mint a hatpárti szövetség többi tagja együttvéve. Most persze ráhúzzák a vizes lepedőt, és persze hibázott ő is, de könyörgök… hol van itt az arányérzék? Tényleg az tehet a vereségről, aki a legtöbbet melózott a győzelemért?

A másik vesztes a magyar nép. E sorok írásakor, egy nappal a győzelme után Orbán Viktor elmondhatja magáról, hogy senki sem gratulált neki azok közül, akiknek a gratulációja oly nagyon kellene őnéki. Jaroslaw Kaczynski lengyel vezető meglehetősen langyos nyilatkozatán kívül olyan tapsok érkeztek, amelyeket még a Fidesz-sajtó sem ver nagydobra. Gratuláltak Európa páriái, a kontinens legvisszataszítóbb politikusai. Ebben a gyönyörű társaságban valóban Orbán a legnagyobb név. Sajnos.

• „Lehetne a cím Egy hazugság diadala is.”
• „Nagy, gyönyörű illúzió halt meg április 3-án.”
• „Hazánkban ma annyi a gyermek, amennyi egy 5–5,5 milliós országban normális.”

A teljes cikket a Magyar Hang április 8-án megjelent, 2022/15. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!