Brüsszel nem kér az udvari vécékből

A balti országok büszkék arra, hogy a Szovjetunió tagköztársaságai közül mindig is a leginkább európaiak voltak. A múltat azonban nem lehet csak úgy átlépni, a megszakadt történelmi fejlődés nyomai máig látszanak. Az utóbbi időben magát a Nyugat előretolt bástyájának érző Litvánia a nagy geopolitikai feladatok mellett például máig olyan hétköznapi kihívásokkal szembesül, mint a központi szennyvízcsatorna-hálózattal nem összekapcsolt illemhelyek felszámolása.

Látványosan aktivizálta magát az elmúlt években a posztszovjet térség geopolitikai akcióiban Litvánia: emberei szerepet vállaltak az Euromajdan sikerében, majd még közvetlenebbül belefolyt a litván állam a belarusz tiltakozásokba. Terjeszti az európai demokráciát a Kaukázuson túl, közben tavaly provokatívan kesztyűt dobott Kínának, majd néhány hete az Európai Unióval is szembemenve a kalinyingrádi tranzit blokkolásával Oroszországnak is betartott.

Az ambiciózus geopolitikai játékok azonban nem oldják meg a hétköznapi feladatokat, így az Európai Unió már évek óta nyomást gyakorol Vilniusra annak érdekében, hogy számolja fel az úgynevezett pottyantós, a központi szennyvízhálózattal nem összekapcsolt illemhelyeket. Az Európai Bizottság már 2017-ben nyilvánosan bírálta Litvániát a közegészségügy terén tapasztalt elmaradottság miatt. A litván háztartásoknak ugyanis ekkor csupán 80 százalékában volt vezetékes víz, az unióban elvárt 98 százalékos arány helyett pedig a lakosság 72 százaléka olyan lakásban élt, amely nem kapcsolódik a központi szennyvízhálózathoz. Igaz, ezek egy része egyedi módon, ülepítőkkel oldja meg a kérdést.