„Hová menekülünk, ha Magyarország akkumulátortemetővé válik?”

Az M35-ös autópályáról lekanyarodva haladunk Mikepércs felé. Debrecen déli ipari parkja mellett járunk, ahol grandiózus építkezés látványa tárul a szemünk elé: a Magyarországon valaha épült legnagyobb vegyipari üzem, a kínai CATL akkumulátorgyár előkészületeit látjuk. Munkagépek, daruk, teherautók nyüzsögnek a 200 hektáros, lecsupaszított földterületen.

Innen már csak pár perc, és megérkezünk Mikepércsre. Az ötezres lakosú falu hangulata szöges ellentétben áll a zajos ipari parkkal: ápolt kertek, családi házak, babakocsit tologató édesanyák. A falu főterén egy több száz éves japán akác, tövében évszázados kút, amely a helyi legendák szerint pihenőhelyül szolgált a Debrecenből Nagyvárad felé utazóknak. Itt találkozunk Kozma Évával, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (Miakö) alapítójával. „Sok fiatal pár költözött ki az elmúlt években ide, felvették a csokot, családot alapítottak, és úgy érezték, megtalálták álmaik otthonát. Erre a szomszédjukba települ egy akkumulátorgyár. Ki szeretné ilyen potenciálisan veszélyes környezetben felnevelni a gyerekeit? Nem csoda, ha sokan úgy érzik, csapdába kerültek. Ha beindul az akkumulátorgyártás, többen azt tervezik, elhagyják Mikepércset.”

• Mik is a problémák a debreceni gyárral?
• A sokat emlegetett vízigénynek mi köze a téli havazáshoz?
• Hogy kerül 50-60 vendégmunkás egyetlen családi házba?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 1-jén megjelent, 2023/35. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!