„Ketten oldjuk meg”

Készülj! – figyelmeztet a mindig mosolygós Gál Enikő. Először nem értem, mire gondol, de aztán gyorsan leesik: finoman szólva sem könnyű tartani a lépést vele és Artúrral, majdhogynem futni kell utánuk, annyira gyorsak. Amint megérkezünk Enikő munkahelyére, Artúrról lekerül a hám. Az állat egy szempillantás alatt éppen olyan barátságos, kíváncsi és játékos lesz, mint arra egy labradortól számítani lehet. Ha nincs rajta a hám, az azt jelenti, hogy pihenhet, nem kell dolgoznia. Munkaidőben viszont nincs játék, miután Artúrnak igencsak nagy a felelőssége: vakvezető kutyaként segít.

A három és fél éves labrador retriever immár két éve kíséri a mindennapokban a születésétől fogva vak Enikőt. Hosszú út vezet addig, amíg egy kutyát kiképeznek egy ekkora feladatra. Mint Enikő meséli, elsősorban a labradorok alkalmasak erre, mert barátságosak, gyorsan tanulnak, jól motiválhatók. A méretük is ideális: nem túl kicsik, ami azért jó, mert így nem lehet rajtuk átesni, de nem is túl nagyok, ami pedig azért fontos, hogy véletlenül se döntsék fel a gazdájukat. Az sem utolsó szempont, hogy a szőrük is jól kezelhető. 

• Mennyi ideig tart egy vakvezető kutya kiképzése?
• Mik jelentik a legnagyobb nehézséget az utcai közlekedésben azoknak, akik nem látnak?
• Járókelőként miért ne simogassuk meg a vakvezető kutyákat?
• Mire jó a kutyamasszázs?

A teljes cikket a Magyar Hang január 6-án megjelent 2023/1 számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!