Magyarország felszámolása 3.

Magyarország felszámolása 3.

Budapest, 2017. március 13. Orbán Viktor miniszterelnök (j2), Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (j), Kovács Árpád, a Magyar Költségvetési Tanács elnöke (b), Polt Péter legfőbb ügyész (b2) és Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke (b3) az Országgyűlés plenáris ülése előtt 2017. március 13-án. Ezen a napon köztársasági elnököt választanak a képviselők. MTI Fotó: Máthé Zoltán

A sorozat előző részeiben azt a csapdahelyzetet igyekeztem leírni, melynek kialakítása éppen most, a szemünk előtt, nem is túl leplezetten zajlik. A Fidesz és Orbán Viktor egy olyan állapot felépítésén dolgozik, hogy hiába veszítenének 2022-ben az országgyűlési választáson, az állam irányításának csupán egy részét kelljen átengedniük jelenlegi ellenzéküknek, ők átülnének az addigra általuk kiépített párhuzamos, Fidesz-Magyarországba. Így tulajdonképpen két magyar állam működne egymás mellett párhuzamosan, egy igazi, de csonkolt Magyarország, amelynek irányítását választásokon lehet megszerezni és egy Fidesz-Magyarország, amelybe kiszervezett vagyonelemeket és funkciókat a most, a választások előtt odaültetett, onnan ki nem robbantható és Orbán Viktorhoz hű katonák igazgatják, a Dunántúli-középhegység géniuszának informális fennhatósága mellett.

Felsoroltam az érveimet arról is, hogy a tekintélyes Fidesz-kritikus gondolkodók – Elek István, Sándor Zsuzsa, Vörös Imre, Fleck Zoltán – által javasolt, és egyes hírek szerint az ellenzék pártjai által is komolyan fontolóra vett 50 százalék + 1 mandátummal való alkotmányozás milyen veszélyekkel járna a hazánkra nézve, amellett, hogy a jog megerőszakolása volna.

Hadd említsek meg még egy további érvet. Az említett közéleti szereplők többsége az alaptörvénynek azon rendelkezésére hivatkozik, miszerint senki tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására és az ilyen törekvésekkel szemben mindenki nemcsak jogosult, de köteles is fellépni. Csakhogy. A Magyarország alaptörvényének nevezett alkotmányunk szerint ez a fellépés csakis törvényes úton valósulhat meg, azaz nincs lehetőség sem a törvényes utat áthágva: erőszakkal, sem jogi eszközökkel ugyan, de a törvényes utat megkerülve fellépni ezen tendenciák ellen. Márpedig kétharmad helyett feles többséggel kétharmados jogszabályokat módosítani nem férne bele az alaptörvény „törvényes út” fogalomkörébe.

Erről is olvashat a cikkben:
• „Az ország megbénítását szolgálja az ilyen-olyan hivatalok, szabályozó szervek élén az Orbán-lekötelezettek bebetonozása is”
• „Orbán kormányfő gondol az ellenfeleire”