„A színésznek egyfajta érzékeny hangszernek kellene lennie”

„A színésznek egyfajta érzékeny hangszernek kellene lennie”

Marilyn Monroe az 1940-es években (Fotó: Wikipédia)

Amerika első számú szekszepil-görlje – így jellemezte Marilyn Monroe-t a Film, Színház, Muzsika 1958-ban, négy évvel a halála előtt. A lap képes rövidhírében közölte, Arthur Miller drámaíró felesége új szerepkörben kíván bemutatkozni, a jövőben ugyanis „csakis olyan szerepeket vállal, amelyek művészi igényességet követelnek tőle.”

Az Érdekes Ujság pedig így foglalta össze mindezt egy évvel korábban: „– Soha többé nem játszom érzéki démonokat – jelentette be Marilyn Monroe, a hollywoodi sex appeal-királynő. Legújabb képei szerint máris gyakorolja magát, hogy a remegő orrcimpájú, démoni nézésű, ringó csípőjű szirén-szerepkörből átváltozzék romlatlan, egyszerű és naiv ártatlansággá. Mióta férjhez ment a haladó szellemű, kiváló amerikai drámaíróhoz, Arthur Millerhez, ritkán filmezik, mindamellett ma is ő az amerikai közönség elsőszámú kedvence.”

• Valóban el kell vitatnunk Monroe életművétől a művészi igényességet?
• Hogyan hatott a körülötte lévő felhajtás a színésznő életére?
• Miért érezte néha egy katonai iskolában magát Marilyn Monroe?

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Címkék: film, Marilyn Monroe