„A színésznek egyfajta érzékeny hangszernek kellene lennie”
Marilyn Monroe az 1940-es években (Fotó: Wikipédia)

Amerika első számú szekszepil-görlje – így jellemezte Marilyn Monroe-t a Film, Színház, Muzsika 1958-ban, négy évvel a halála előtt. A lap képes rövidhírében közölte, Arthur Miller drámaíró felesége új szerepkörben kíván bemutatkozni, a jövőben ugyanis „csakis olyan szerepeket vállal, amelyek művészi igényességet követelnek tőle.”

Az Érdekes Ujság pedig így foglalta össze mindezt egy évvel korábban: „– Soha többé nem játszom érzéki démonokat – jelentette be Marilyn Monroe, a hollywoodi sex appeal-királynő. Legújabb képei szerint máris gyakorolja magát, hogy a remegő orrcimpájú, démoni nézésű, ringó csípőjű szirén-szerepkörből átváltozzék romlatlan, egyszerű és naiv ártatlansággá. Mióta férjhez ment a haladó szellemű, kiváló amerikai drámaíróhoz, Arthur Millerhez, ritkán filmezik, mindamellett ma is ő az amerikai közönség elsőszámú kedvence.”

• Valóban el kell vitatnunk Monroe életművétől a művészi igényességet?
• Hogyan hatott a körülötte lévő felhajtás a színésznő életére?
• Miért érezte néha egy katonai iskolában magát Marilyn Monroe?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!