„Még bírd ki, még bírd ki, Anita!”

Menjünk a völgybe, ott megérted, miért ejtett rabul engem ez a vidék! – A Mátra és a Cserhát találkozásánál húzódó völgy a zord, jeges decemberben is lenyűgöző. De nem csak a páratlan természeti környezet tartja itt évtizedek óta a főváros mellől elszármazott Tóth Editet. A völgy falvait alig háromezren lakják, magyarok, szlovákok, cigányok vegyesen. A legszegényebbek Edithez fordulnak minden ügyes-bajos dolgukkal, legyen szó hivatalos levél értelmezéséről, ügyintézésről vagy arról, hogy hó végén nincs mit enni adni a gyereknek. Őt pedig a segítségnyújtás élteti.

Pedig Editnek otthon is volt bőven teendője. Férjével tizenegy saját gyereket neveltek fel, meg még egyet, akit a családba fogadtak. „Sokat szenvedtünk az előítéletek miatt. Ha sok gyereked van, a társadalom megbélyegez: csak hitbuzgó őrült lehetsz, esetleg alkoholista vagy cigány. A megélhetés sem volt egyszerű. A gyerekek már kirepültek, de máig az előítéletek és a szegénység ellen küzdök.”

• Mivel tud Anita pénzt keresni, hol vásárol a gyerekeknek? 
• Miben bízik a jövőt illetően?
• A Völgyben továbbhaladva milyen további problémákkal szembesültünk?
• Hogyan érinti a helyi hagyományőrző kezdeményezéseket a közmunkaprogram szűkítése?
• Kiknek az életébe tudott valódi változást hozni Edit segítsége?

A teljes cikket a Magyar Hang december 16-án megjelent, 2022/51. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!