Még nem pakolnak a „mini-Dubaj” útjában élők

Méteres nyárfaágat hoz a kezében egy asszony a budapesti Rákosrendező pályaudvar melletti Tatai utcában. A kétujjnyi vastagságú gally ki van száradva, szinte lóbálja, mint egy könnyű szatyrot. – Nagyon jól lehet vele tüzet gyújtani. Ha szél van, hullik a száraz ág a fasorról – mutat a már zöldellő nyárfákra. A nevét nem árulja el, de azt igen, hogy ő is MÁV-lakásbérlő. Minden jel szerint nem pakolni, hanem még a hűvösebb áprilisi éjszakákra készül.

Budapest zuglói részén (XIV. kerület) járunk. A Tatai utca a rákosrendezői vágánytenger partja, ahol az utca két oldalán a szocreál lakótelep simult a külvárosi átmenet világa mellé. A MÁV-lakásokból fákkal, virágokkal szegélyezett előkertbe lehet kilépni, a fal mellett iromba macska oson, hátul farakás támaszkodik a falnak: itt a lakók gázzal és fával is fűthetnek.

– Ha bedurrantok a cserépkályhába, a szobában 25 fok van, a gáztól ezt hiába várom. Tavasszal a fákon madarak fütyülnek. Olyan, mintha nem nagyvárosban élnénk, pedig 30 éve itt lakunk – villantja fel az utca túloldaláról nézve különleges helyzetét egy fiatal nő széles mosollyal. Ki nem jön, a szúnyoghálón át társalgunk. Nagyszülei vasutasok voltak, nagyapja kapta a lakást nyugdíjazása után, a fiatal nő édesanyja és ő maga is itt nőtt fel. Nem titkolja: nehéz szívvel fog elköltözni.

• Miért kerültek nehéz helyzetbe az ott élők?
• Milyen ingatlanok vannak ott?
• Mik is a kormány tervei?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 11-ig kapható 2024/14. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!