Négy év és öt választás után végre stabil kormánya lehet Izraelnek. A november elsejei választásokon Benjámín Netanjáhú Likudjának a szavazatok 23,5 százalékát sikerült besepernie, ami plusz két mandátumot jelent az elmúlt ciklushoz képest. Az egykori izraeli miniszterelnök szövetségese, a Bezálel Smotrich által vezetett Vallásos Cionizmus 8 mandátummal szerzett többet a korábbinál, így – más pártokkal együtt – a jobboldali blokknak kényelmesen meglesz a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többsége.
Csakhogy a stabilnak látszó hátországban egyáltalán nem lesz könnyű helyzetben a volt izraeli kormányfő, aki korábban 12 éven át vezette az országot. A világ ugyanis az elmúlt másfél évben alapvetően megváltozott, így most Netanjáhúnak gyökeresen más körülmények között kell kormányoznia. Emlékeztetőül: a politikus a 2019-es választási kampányban még Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel pózolt az óriásplakátokon, azt üzenve a szavazóknak, hogy Izrael kitűnő kapcsolatokat ápol a nagyhatalmakkal. Emellett a Likud-vezér Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Jair Bolsonaro brazil elnök barátságát is büszkén tette a kirakatba. Mostanra viszont teljesen megváltozott a világ: Trump és Bolsonaro elvesztette a választásokat, Oroszország pedig az ukrajnai háború miatt elszigeteltebb, mint valaha. Sőt, miközben a Netanjáhú-szövetségesek száma megritkult, a Nyugat (ugyancsak az ukrajnai háború hatására) egységesebbé vált az Egyesült Államokkal az élen, amelynek vezetése jóval távolságtartóbb az izraeli érdekek védelmében, mint Trump volt.
Látva a megváltozott külső környezetet, Netanjáhú az elmúlt hónapokban igyekezett minél kevesebb szót ejteni az Ukrajnának nyújtandó esetleges támogatásról, amit az oroszok nagyon rosszul fogadnának (a Lapid-kormány végül nem adta át Ukrajnának a Vaskupola légvédelmi rendszert). Miniszterelnökként azonban Netanjáhú többé nem kerülheti meg ezt a kérdést.
Ennél is nehezebb helyzetet eredményezhet Izraelben a palesztinkérdés. Netanjáhú korábban teljes mellszélességgel támogatta az amerikai tervet, amit még Trump elnöksége idején dolgozott ki Washington a helyzet rendezésére. „Az évszázad üzletének” nevezett megállapodás-tervezet persze rendkívül részrehajló volt az izraeli érdekek irányába – több szakértő is felvetette, hogy olyan, mintha egyenesen Netanjáhú íróasztalán született volna –, így Ciszjordániától számos terület Izraelhez került volna. Ám ebből nem lett semmi, a területek annektálására vonatkozó terveket Netanjáhúék biztonságpolitikai, külügyi és belpolitikai okokból levették a napirendről. Nem így az izraeli szélsőjobb, amellyel éppen most készül koalícióra lépni a Likud vezére. Márpedig ha Izrael az elkövetkezendő hónapokban vagy években mégis megpróbálná annektálni Ciszjordániát, az óhatatlanul az Ukrajna elleni orosz inváziót, illetve a területek elcsatolását juttatná mindenki eszébe, egy ilyen lépést aligha fogadna el a nemzetközi közösség. Netanjáhúnak tehát belpolitikai téren is egyensúlyoznia kell majd, hogy kielégítse szélsőjobboldali partnereit.
Vagyis aki az elmúlt években azt remélte, hogy Izrael egy stabil parlamenti többséggel rendelkező kormánnyal végre kievickél a négy éve tartó politikai válságból, könnyen csalódhat az elkövetkező időszakban. Sőt, a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet miatt az is könnyen előfordulhat, hogy az izraeli társadalom az elmúlt másfél évre fog majd nyugalmas időszakként visszagondolni, amikor nem Netanjáhú vezette az országot.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/46. számában jelent meg november 11-én.
