Kemény csehek, puhány magyarok

Ötvenöt éve, 1968. augusztus 20–21-én érkeztek meg öt szocialista ország csapatai Csehszlovákiába, a prágai tavasz leverésére. A puccskísérlet olykor maffiatörténetet idéző eseményeit idézzük fel.

Az Alois Indra elvtárs vezette forradalmi munkás-paraszt kormány nevében önöket védőőrizetbe veszem – fordult Alexander Dubcekhez, a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) első titkárához egy belügyes tiszt. A pártvezető irodájában tartózkodók közül Josef Smrkovsky, a parlament elnöke határozott hangon félbeszakította a cseh állambiztonság emberét: „Hogy kinek a nevében?!” A férfi megszeppent, elhallgatott. Nem sokkal később a hajnali négy óta a pártközpontban tartózkodó szovjetek erőszakkal magukkal hurcolták Dubceket, Smrkovskyt, a többi jelenlévő reformista politikust és a kormány épületéből Oldrich Cerník miniszterelnököt. Foglyaikkal – papíron egy szomszédos szuverén állam felelős vezetőivel – egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel. Dubcek homlokát, miközben páncélozott kocsiba tuszkolták, véresre súrolta egy páncéllemez. Az engedelmeskedni nem hajlandó Cerník miniszterelnököt a lábánál fogva húzták, és később meg is verték. Akkor még bíróság elé állításuk, kivégzésük is szerepelt a szovjet tervekben.

Vase gyelo

Alexander Dubcek – elsőként a szlovák politikusok közül – alig több mint fél évvel korábban, 1968 januárjában került a CSKP és ezzel az ország élére. Az egyre népszerűtlenebb, a koncepciós perekben kompromittálódott cseh nacionalista előd Antonín Novotny addigra nemcsak a pártban szigetelődött el, de Moszkva is levette róla a kezét. (Amikor a Prágába látogató Brezsnyevet megkérdezték, mit szólna, ha lecserélnék a tehertétellé vált politikust, annyit mondott: „Eto vase gyelo”, azaz „A maguk dolga”.)