Először hallgatunk, de utána is legfeljebb csak suttogunk. Váradi Győző borsodbótai cigányprímás házában vagyunk, és őt hallgatjuk, amint magyar nótákat húz. Mi, a közönség, a konyhában ülünk, ő a maga kis világából muzsikál nekünk. Nem hívja hegedűszobának a helyiséget, de nehéz lenne más nevet találni a hálószoba előtti térnek.
Először is mindenhol hegedű van. Az asztalon, a falon, a heverőn és persze Győző kezében. Jó dolguk van a hangszereknek: Győző nemcsak tokban tartja őket, hanem tarka, kalocsai mintás kendőbe is bebugyolálja mindet. Hiába, új a lakás, integrációs program keretében épült, még egy kicsit párás. De az a finom mozdulat, ahogy a bótai prímás kitakarja a hangszereit, azt sugallja, hogy minden körülmények között vigyázna ő rájuk.
– Dédelgeti őket – mondja Győző felesége, Sárika nevetve. 41 éve vannak együtt.
– Néha azt mondja, többet foglalkozok velük, mint ővele – kuncog erre Győző, aztán játszik is tovább.
A teljes cikkben erről is olvashat:
– Lesz-e aki továbbvigye a hagyományt a családban?
– Hogy vesztette el Győző az ujjpercét?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
