Repeszek

Repeszek

Fotó: Reuters/Maeva Destombes/Hans Lucas

Fotó: Maeva Destombes

Március tizenkettedike van, tárcát kellene írnom a Magyar Hangba. De ugyan miről, az orosz–ukrán háború tizenhatodik napján? Kanyarítsak egy újabb Sörténelemleckét valamelyik pompás cseh gabonafőzetről, vagy írjak egy keserédes történetet Borsodyról? Hogy amikor a gyerekeim visszakeresik, miről írt apa 2022 tavaszán, ezeket találják majd? Hogyisne! Nem viszi rá a lélek a tollamat a könnyedségre. Ezek nem azok az idők. Viszont nehéz megírni egy olyan történetet, amelyben még bőven benne vagyunk. Aminek a részleteiről nem tudjuk, miféle egésszé állnak majd össze. Úgy írom hát, ahogyan élem – vállalva, hogy nem tudhatom, hová tartanak ezek az epizódok. Töredékek. Repeszek.

*

Tizenöt Brünnben, informatikai multicégeknél töltött év után az embernek minden oldalon akad barátja. Elsőként K.-ra üzenek rá. Donecki, orosz az anyanyelve, de az ukránt is bírja, és amellett, hogy az előző munkahelyemen bankos alkalmazásokat fejleszt, távoktatásban teológiát tanul egy moszkvai egyetemen, és arról álmodik, hogy egyszer majd pópa lesz. Egyik nagyapja Magyarországon nyugszik egy katonasírban. Korábban K. a Sahtar Doneck weboldalát gondozta. 2014-ben ő is, és felesége is távmunkában dolgoztak egy olasz informatikai cégnek, Doneckből. Nem volt kedve ott maradni ágyútölteléknek, főképp úgy nem, hogy semmilyen ellenségeskedést nem tapasztalt a helyi ukránok és az orosz ajkú doneckiek között – azelőtt.

Ahhoz, hogy lelépjenek Olaszországba a bajok kezdetén, nagyjából csak annyi kellett, hogy összepakolják a bőröndöket. Pár év Nápoly viszont elég volt ahhoz, hogy rájöjjenek: jó móka a Vezúv oldalában eszegetni a helyben, a forró kövön megsütött tojást, és jó közel lenni Amalfi strandjaihoz, mégis: Dél-Itália nem feltétlenül a legeszményibb hely arra, hogy ott nevelődjenek fel a gyerekek. Úgyhogy K.-ék hamarosan továbbköltöztek ide, Brünnbe, a morvaországi Szilícium-völgybe. Most kellett átíratnia újabb iskolába a kisfiát, ugyanis az utóbbi időben rendszeresen szekálták az osztálytársai. Nem kérdezem a részleteket, majd spagetti meg bor mellett megbeszéljük, amikor legközelebb összeülünk. A kissrác egyébként remekül focizik. Valami mégis azt súgja, most dőlt el végleg: kizárt, hogy valaha is a Sahtar Doneck mezében rúgja majd a gólokat.

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!