Sufni

Ez honnan van? – kérdi elismerő kíváncsian a vendégségbe jött baráti házaspár asszonya, ő effélét boltban mostanában nem látott, a szülői házban volt, ez éppen olyan. Egy zöld üveg hamutál kelti fel érdeklődését, elüt más dísztárgyaink színvilágától, hajlatain szivárvány táncot jár a fény, ezért különös. Amúgy tucat vacak, boltokban egykor folyton kapható. Mára a legtöbb példány eltűnt, kicsorbult, vagy darabokra tört, akár annak a régmúltnak emléke, melynek népszerű darabja volt. Egyikünk sem cigarettás, de amikor megpillantottam, lecsaptam rá, most öntelten díszeleg a kisasztalon.

Peremvárosi garázsvásárban szereztem, az eladó asszony megkönnyezte, néhai apja volt dohányos. Használt holmit vásárolni – szertartása van annak. Az igazi az a használtcikk-piac! Büszkélkedem, majd minden szombaton kimegyünk, vidéki barátainkkal együtt. Randevú a főbejáratnál reggel hétkor. Jaj istenem, de korán… – mondja a vendég asszony, évek óta mi is készülünk, de valahogy sosem került rá sor. Kerítsetek! – biztatom, ha remekül szórakozni akartok. Nem kell ám ott vásárolni (majd megjön a kedv), elég nézdegélni, körbejárni, itt-ott beszélni az eladóval, történeteket kanyarítani a tárgyak köré.