Tasnádi István: A rendszerváltás után válik különösen fagyossá a hangulat

Novemberben, a főváros születésének 150. évfordulójára jelenik meg a Budapest-nagyregény, amelyben híres íróink írnak egy-egy kerületről. A nem mindennapi irodalmi vállalkozás szerkesztője Tasnádi István drámaíró, dramaturg, akivel a nagyregény melankóliájáról és a dobozba zárt tévésorozatáról is beszélgettünk.

Elég feszült augusztusunk volt, de szép lassan megérkezett minden szöveg – mondja Tasnádi István drámaíró, forgatókönyvíró, aki dramaturgként felel a Budapest-nagyregény elkészültéért. – Huszonhárom önálló novellát kell összefüggő történetté alakítani, ezen dolgozunk Péczely Dóra szerkesztővel – folytatja.

A Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából, novemberben megjelenő kötet a kerületek egy-egy legendáján keresztül jeleníti meg a főváros másfél évszázados történetét. Egyszerre lesz tehát novellafüzér és regény, magánmitológia és várostörténet, irodalmi helyzetjelentés és kordokumentum. Sokrétűsége műfaji érték, de nagy kihívás elé állítja a szerkesztőket. A 23 kerület irodalmi újrateremtésére 23 kortárs írót kértek fel: Bartók Imre, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Dunajcsik Mátyás, Fehér Renátó, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafi áth Orsolya, Kemény István, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Vámos Miklós és Závada Péter dolgozza fel a főváros múltját és jelenét.

– Tavasszal indult az előkészítés, több találkozón egyeztettük a szerzőkkel a közös, de legalábbis párhuzamos alkotás folyamatát és szabályait – idézi fel a munkafolyamatot Tasnádi István. – Amikor beérkeztek a szinopszisok, megkerestük azokat a pontokat, helyszíneket, karaktereket, motívumokat, amelyek segítségével összefűzhetők a szövegek. Persze, hogy ennek mekkora foganatja volt, az csak akkor derült ki, amikor a szerzők leadták az írásaikat. Mind a huszonhárman megőrizték alkotói szuverenitásukat, és a legkülönfélébb módon reagáltak az együttműködési próbálkozásainkra. Volt, aki mindvégig nyitott maradt a javaslatainkra, és találkoztunk olyannal is, aki minden kooperációtól elzárkózva alkotta meg a saját kerülete történetét. Vámos Miklós le is nyilatkozta, hogy mivel minden szerző a fővárosról ír, nincs szükség dramaturgiai kapcsolódási pontokra, a téma szükségszerűen összefűzi a novellákat; és nem volt egyedül a véleményével. Őket igyekeztünk meggyőzni arról, hogy a Budapest-nagyregény lényege éppen valamiféle közös gondolkodás és tervezés.

• Mennyire átpolitizált a Budapest-nagyregény?
• Miért van még dobozban a tévésorozat és miért nem próbálták eladni a közmédiának?
• Milyen most a tévé és a sorozatgyártás?