Totál tabu totemállat

Fura egy hely a túlpíszi világ. Bár szolid tapasztalásom van, például, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén északkeleti csücskéből Budapestre költözvén keserű pofára eséseken át rácsodálkoztam, hogy az MSZP–SZDSZ irányította ország fővárosában szigorúan tilos a cigányság helyzetéről a nem a liberális párt által megalkotott, szomorú hangulatú, enyhén sajnálkozó, a szemekre koncentráló közelikkel és belassított képkockákkal teletűzdelt szociodokumentumfilm-hangulatot idéző narratíván túl megszólalni, vagy napjainkból, amiről mindjárt írni fogok, ám mindez meg sem karcolgatja azt a valóságot, amelybe a miénktől eltérő fejlődési utat bejárt társadalmak éppen belemanőverezik magukat.

Nem nagyon nézek televíziót. Semmi sznobizmus, egyszerűen, akire 0–24-ben dőlnek az online információk, kevés izgalmat talál a hagyományos műsorszórás kínálatában. Számomra a tévékészülék a streamingszolgáltatások nagy méretű képernyője, amelyen át, ha olyanom van, például bekuckolós, begubózós, ködös, fagyos, felhős, színtelen, szagtalan téli délutánokon, teljes sorozatévadokat nyomhatok le egyfetrengő helyemben. Így jártam a The Morning Show című szériával is, ami az Amerikai Egyesült Államok elképzelt legnagyobb tévétársaságának országosan legnézettebb reggeli produkciójának giga-mega sztár műsorvezetőinek meg az őket kiszolgáló stáb hányattatásairól szól. Mindezt persze bár túltolva, mégis erősen és felismerhetően hajazva a valós valóra.

• Mi az a vidék-Budapest – politikai értelemben vett – probléma?

A teljes cikket a Magyar Hang január 14-én megjelent 2022/3. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!