Tovább, tovább

Béke van. Itt. Ott meg véres migránslázadás – mint tudjuk. És tudjuk, mert a fejünkbe vésik, ha akarjuk, ha nem. Most nem számítanak se az ukránok, se Putyin, se a háborús infláció, se semmi, a propaganda vigyázó tekintetünket Párizsra tapasztja. Nem szép, amit látunk. A külvárosok lázadása sohasem az. Felgyújtott autók, betört kirakatok, észtvesztett, értelmetlen rombolás, erőszak, fosztogatás; ki nagyvárosi, azért, ki apró falu lakója, azért figyeli elborzadva az eseményeket. Hogy miért történik mindez, mi volt a kiváltó ok, hogy a kiváltó ok miért ismétlődik újra és újra, érdektelen. Hogy mennyire migránsok a másod-, harmadgenerációs francia zavargók, mellékes. Minek összezavarni a közönséget: feketék, színesek, egyik-másik „Allah akbart” kiált, ennyi bőven elegendő a tisztánlátáshoz. Kinek kell ez? – sóhajt a honi honpolgár, s nehéz vele vitatkozni. Minálunk ilyen nem fordulhat elő – húzza ki magát, s újfent nehéz vele vitába szállni, tán, ha a kocsma pultját támasztanánk, és azzal folytatná, mert minálunk nincsenek se migránsok, se gettók, lehetne arrafelé pöckölni a társalgást, hogy hát ja, nálunk problémaként szőnyeg alá söpört teljes régiók vannak. Ezek nem no-go zónák, habár a mentők éjjel már csak rendőri erősítéssel szállnak ki, hanem senki földjei, hol egyik faluról a másikra nyomorult az élet, ám szó nincs lázadásról, még csak zúgolódásról se, csupán egy-egy megszaladt szülinapi parti okán csapnak össze a helyiek a rendőrökkel, mivel a szolid hétköznapokon mindegyikük a Fidesz lelkes támogatója. Hogy miért? Hát mert például ők, a magyarhonban sokadrendű honpolgárok is meg vannak védve a most Franciaországban tomboló migránsoktól.

Béke van hát. A Kossuth Lajos téren is. A rettegéssel megvetett Párizsban persze minden másként volna, tanárok tízezrei demonstrálnának napok, hetek óta a velük közösséget vállaló mindenféle szakszervezetek aktivistáival és az ügyük szimpatizánsaival vált válnak vetve. Kemény menet lenne, a tömeg összecsapna a rohamrendőrökkel, a kamerák betört kirakatokat, felgyújtott autókat mutatnának. Már, ha valaha egyáltalán eljutnának idáig, odáig, ahova mára a magyar közoktatás eljutott. (Mindeközben a Parlament előtt kisebb tömeg verődik össze, de hamar kiderül, hogy német turistacsoport.)

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 7-én megjelent, 2023/27. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!