Azt hitte, hogy csinálhatnak egy jó lapot – indokolta meg Szombathy Pál, a november végén menesztett főszerkesztő, hogy miért vállalta el az Index vezetését, azt követően, hogy Dull Szabolcs kirúgása után szinte az egész szerkesztőség felmondott. A korábban a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként is dolgozó újságíró a 24.hu-nak adott nagyinterjút, amelyben távozásának különös körülményeiről is beszélt.
– Úgy vállaltam el a vezérigazgatói-főszerkesztői megbízatást, hogy senki nem szól bele a munkámba – fogalmazott. – Megmondtam előre: amint elhangzik az, hogy „ezt meg kell írni”, vagy hogy „azt tilos megírni”, befejezem. Feltételül szabtam azt is, hogy azzal dolgozom, akivel szeretnék, valamint marad az akkor már három éve kifogástalanul működő alapítványi szisztéma, ami biztosíték volt arra, hogy a tulajdonos nem szól bele a tartalomba.
A korábbi főszerkesztő elárulta, hogy a nyáron felmondott indexesek arról beszéltek, hogy régóta nyakukon a kés, és fojtogató a levegő. – Kértem, hogy amíg nincs konkrétum, amíg nem materializálódik az a kés, addig csináljunk egy jó Indexet. Mindhiába, nem sikerült meggyőznöm őket. Amiben talán közrejátszott, hogy mint utóbb kiderült, már Dull kirúgása előtt létrehozták azt a céget, amely a telex.hu tulajdonosa lett. Vagyis a szerkesztőségnek volt közös B terve, és ennek érdekében mondtak fel vezényszóra. – idézte fel Szombathy,
A kirúgott főszerkesztő elmondása szerint akkor sem gyanakodott az Index drasztikus átalakítására, amikor márciusban a kormányközeli Vaszily Miklós ötvenszázalékos részesedést vásárolt az Index hirdetéseit értékesítő Indamedia csoportban. Hiába vezényelte le Vaszily az Origó átállítását, hiába volt az MTVA és az Echo TV vezérigazgatója, az Index más esetnek tűnt a korábbi főszerkesztő számára.
– Képzeljünk csak el egy állatkertet: tele veszélyes ragadozóval és békés látogatókkal; mégsem történik baj. Vajon miért? Hát mert ott a rács a ragadozók és a látogatók között. A rács által működik az állatkert, a konstrukció! Az Indexnél az alapítványi forma volt a rács, emiatt vállaltuk egyáltalán. Nem sejtettem, hogy a rácsok egyszer csak megnyílnak, és ott találjuk magunkat szemtől szembe a vadakkal – fogalmazott Szombathy Pál.
– Ha úgy tetszik, régi vágású liberális vagyok, az ingerküszöböm nemcsak az egyik oldalon magas, hanem mindkettőn – hangsúlyozta Szombathy, reagálva arra a „vádra”, hogy túlságosan is jobboldali. – Nekem nincsenek a „mieink” meg az „övéik”. Ezerszer megkaptam, hogy „Pali, valljál színt! Hova tartozol? Melyik oldal a tiéd?!”, meg azt is, hogy „ó, Pali, te álmodozó romantikus vagy, az olvasók rég nem igénylik a középen álló sajtót, mindenki a maga buborékában akar létezni, olvasni”. Az ellenzéki oldalról mondják rám, hogy jóban akartam lenni a NER-rel. Marhaság. (...) A világ számomra sokkal bonyolultabb annál, hogy O1G.
Ars poeticájáról így vallott: „Álmaim szerkesztősége világnézetileg színes; iszonyatosan unom, hogy a sajtótermékekben vagy csak ilyen, vagy csak olyan narratívát kapok, ráadásul zömmel indulatvezéreltet. Én azt szeretem, ha a cikkekben több nézőpont jelenik meg, és majd az olvasó eldönti, melyiknek hisz.” Hozzátette, hogy a Dull Szabolcs vezette Indexet aktivista lapnak érezte. Az újonnan az Indexhez érkezők kapcsán pedig arról beszélt, hogy a szakma kicsinálta azokat, akik hajlandók voltak leszerződni a laphoz.
Balogh Ákos Gergely korábban elbocsájtott, majd Szombtahy távozása után visszavett főszerkesztő-helyettesről úgy fogalmazott: „Nem politikai okból vettük fel, és nem politikai okból bocsátottuk el. Az volt vele a bajom, hogy sem intenzitásban, sem szervezettségben, tehát minőségben nem úgy dolgozott, ami egy főszerkesztő-helyettestől elvárható. Ráadásul ebben a magas pozícióban sem tudta levetkőzni az aktivista attitűdöt, nem értette meg, hogy az Indexnél széles olvasóréteget kell egyben tartani.” Balogh reaktiválása kapcsán pedig azt mondta, hogy „kinyíltak az állatkerti rácsok, és az új helyzet új szereplőket kíván”.
– Ha minősítenem kell a munkánkat, azt mondom: alakult. Jól haladtunk, s bár novemberre még meg sem közelítettük a célt, de sokkal előrébb tartottunk, mint amit arra az időpillanatra prognosztizáltam. Tavaszra már egészen kiváló lapot készítettünk volna – mondta Szombathy.
Közbejött azonban a kirúgása. – Egy ideig kérleltek, hogy maradjak főszerkesztő, de a végén kissé eldurvultak a dolgok – fogalmazott. – November 23-án Sztankóczyval egyeztetésre mentünk a tulajdonosokhoz. Vaszily irodájában már ott várt az utódom, Starcz Ákos is, és közölték, hogy már mindent lepapíroztak. Majd kisvártatva megjelent két verőember az iroda előtt, meg a biztonság kedvéért másik kettő az udvaron, pedig akkor még nem is tudtuk, mire jó az ereszcsatorna. Vaszily meg ordítva közölte, hogy innen addig el nem mehetünk, míg mindent alá nem írtunk. (...) Egyszerre volt szörnyű és abszurd és komikus a jelenet, tényleg, mintha Alsó-Üzbegisztánban lettünk volna, bár erre a képre András azt mondta, hogy ott azért meg is pofoznak.
Szombathy rámutatott, a „NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap.”
Az interjú megjelenése után Kárpáti Márton, a Telexet kiadó Van Másik Kft. ügyvezetője – és az Index korábbi főszerkesztő-helyettese – közleményben reagált Szombathy azon állítására, hogy a szerkesztőségnek volt B terve, azért mondtak fel „vezényszóra”. – Ehhez képest az az igazság, hogy a szerkesztőségnek nem volt B terve, a telex.hu cím bőven a felmondásunk után került hozzánk, a Telexet kiadó cég is később alakult, és a szerkesztőség felmondott tagjainak senki nem mondta, sugallta, jelezte, tanácsolta, javasolta, hogy mondjanak fel. Ennek az ellenkezőjét állítani színtiszta hazugság – fogalmazott Kárpáti.