Tusek Zsolti több migránsos verset akar az irodalom tankönyvbe.
Marabu
Tisztán állok a Történelem Ítélőszéke elé! Viszont ha megoldható, akkor mégis inkább mögé állnék. Esetleg fölé, biztos, ami biztos.
Ünnepnapon zászlófelvonás, tűzijáték, vízi parádé, légi bemutató, hétköznapokon pedig a szokásos túlélős kalandjáték.
Két szempont között a legrövidebb út az egyenes beszéd, mondta Euklidész. Vagy nem ő mondta? Vagy nem is ezt mondta? Vagy nem úgy értette? Tudomisén.
„Szörnyű! Ezek a világcégek az ilyen kutyás reklámokkal arra akarnak rávenni, hogy örömömben én is csóváljam a farkam, meg négykézlábon állva pisiljek”
Közszolgálati sugárzásnak nevezzük, amikor a műsor nagy energiájú propagandát bocsát ki.
Nehéz ez. Ha túl közel állunk, akkor nem látjuk jól a korrupciót, ha meg túl messze, akkor azért nem. Ha meg háttal állunk, akkor meg azért.
„Mi a véleményed a...?” „Bocs, de tíz évre titkosítottam a véleményem!”
„Nem szoktam figyelni a politikára, fogalmam sincs, hogy ezek mostanság legális vagy betiltott dolgok.”
Bóják között.
Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években vannak eredményeink! De hogy milyen eredményeink, az szerencsére tagadható.
Próbálkozol még, hogy van-e kórház, ahol tudnak fogadni politraumás sérültet, vagy inkább lelőjem, hogy ne szenvedjen?