A miniszterelnök demokráciájában a nép is csak díszletelem.
Szerető Szabolcs
Kérdés, hogy az európai parlamenti választás elhozza-e azt az áttörést, amit a miniszterelnök remél.
A plebejus, néppárti máz a választás megnyerése után gyorsan lekopott a kormányzati politikusok orcájáról.
Kis túlzással valóságos refeudalizáció zajlik az országban, a személyi függések rendszere mindinkább áthatja az egész társadalmat.
Mi is történt 2015. február 6-án, illetve utána?
Soha nem jártunk még olyan közel ahhoz, hogy az ellenzék pusztán a többpártrendszer formális létezését igazoló díszletelemként működjön, mint most.
A miniszterelnök számos ponton vitatható, de fontos beszédben összegezte kormánya Európa-politikáját.
Ellenzéki körökben másként látják, de nem az alaptörvénnyel van baj, „csupán” a Fidesz hatalomfelfogásával.
Akárhogy alakul az EU jövője, erős szövetségesek nélkül sem Orbán Viktor, sem Magyarország nem számíthat sok jóra.
Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.
Mindig is elkötelezett újságíró volt, de a pártkatona zubbonyát – úgy érzem – nem rá szabták.
Aki a keresztény tanításra hivatkozva küzd a politikai színtéren, annak minden gondolata, szava és tette már itt a legszigorúbb mércével méretik meg.