Orbán Viktor már tétet adott az EP-voksolásnak, most az ellenzéken a sor.
Szerető Szabolcs
Ady Endre, Nagy Imre: a hatalom már a múltból keres ellenségeket.
Ideje volna komolyan vennünk a tanítást, amelyre Európa és hazánk kultúrája épül. Amely egyfelől józan béketűrésre int a megpróbáltatások idején, de cselekvésre is szólít az igazság védelmében.
Egy százéves történet, amely nem tud múlttá válni.
Európa csapdában – Gyurgyák János hiánypótló műve az unió eszméiről és dilemmáiról.
Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.
A „rabszolgatörvény” letépi az álarcot a cinikus, a közjó helyett magánérdekek szolgálatában álló, az ország gyarmati státusát elfogadó hatalomról, amely úgy érzi, nincs mitől tartania.
Orbán Viktornak jelenleg minden oka megvan a magabiztosságra, de a lelke mélyén ő is érezheti, hogy hatalma ingatagabb alapokon nyugszik, mint kívülről látszik.
Ennek az irgalmat nem ismerő politikának az elutasítása nem baloldali vagy jobboldali, kormánypárti vagy ellenzéki ügy, hanem civilizációs kérdés.
A nép ma is leckét adhatna a hatalomnak, mint 1956 őszén, ha a véleményét jól érzékelhetően, jól hallhatóan, mondjuk egy aláírással is kifejezi.
Orbán Viktor egyre távolabb vinné az országot attól a korántsem tökéletes (érték)világtól, amelyhez az ország 1990-ben csatlakozott, illetve visszatért.
A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát, és megfoszt a döntés szabadságától – mondta 12 éve.