Ő már így szocializálódott, a bankkártyája a barátja, a banké az élete és pánikrohamot kap, ha neadjisten elkallódik az iPhone-ja, mert abban van a fél élete.

Ő már így szocializálódott, a bankkártyája a barátja, a banké az élete és pánikrohamot kap, ha neadjisten elkallódik az iPhone-ja, mert abban van a fél élete.
Június 16-án, már ebben az évben, feltettem egy kérdést a Facebookon, így hangzott: hol voltál, mit csináltál harminc évvel ezelőtt, ezen a napon?
A törvény semmit sem ér, a jog dettó, a jogállam álom csupán. Elnyomók vannak, és elnyomottak, és passz, a többi maszlag.
Elindultam Macondóból, hogy részt vegyek a lányom esküvőjén, már csak Luca Brasi hiányzott, de ő nagyon.
Bemegyek a kocsmába egy sörre, mert vattát köpök. Meg ott legalább történik valami. Talán. Meg egyébként is. Itt legalább működik egy.
Ahelyett, hogy egy közepes méretű afrikai falu éves ivóvízszükségletét húznák le percenként a vécén, a Krisna-völgyben természetesen ökológiai gazdálkodás folyik.
A városban, ahová vezet a végzet, a főutcán néhány terasz mellett szinte kizárólag bankok, biztosítók, végrehajtók.
Hősök jutnak eszembe, én hőseim. Onnan, hogy az egyikük meghalt a napokban.
Ki a bolondabb, az önfelszámoló világ számlálóbiztosai, vagy azok, akikre rámondják ők, hogy bolond? És ki és mi a normális?
Masszőr megvan, szakács grátiszban, szabadon írok, énekelek és szeretek, és még autófényező is lehetek, ha akarok.