Azt mondják, új életet kezdett már megint, mindenesetre a környéken soha többé nem látta senki, nem is hallottak felőle.
Hegyi Zoltán
A különféle rovarkolóniáknak sem feltétlenül kell ész nélkül nekirontani, különösen vegyszerekkel nem, mert akkor mindenki megy a levesbe, a segítők is.
Az új nagyvárosi földművesek nemcsak felfelé indultak el, a lehető legváltozatosabb helyeken fogtak bele a növénytermesztésbe, például egy elhagyott vasúti állomásépületben működő kávézóban.
Így a nyár vége felé már gyakrabban jelentkezik a fáradtság, és ezt kiszagolják a gyomok. A gazok. Ez sem akkora baj persze, némelyiket például megeszem.
Az emberek jók, vagy nem is tudom. Tény, hogy a minap hazatértemkor egy hatalmas zacskót találtam a kilincsen.
Hány, de hány ilyen és hasonló ember, honfitárs, mennyi gazdag és drámai pálya, felfedezések és gyarapítások, kikről s melyekről mit sem tudunk!
Mi, akik voltunk oly szerencsések, hogy nagynénéink, nagyanyáink kertjeiben tölthettünk felejthetetlen nyarakat, és a mai napig érezzük és őrizzük azokat az ízeket, fájó szívvel mondunk csak le róla.
Van, hogy egy hétig nem szólok senkihez. Mert nincs kihez. Berekedek a magánytól és a némaságtól. Viszont fennhangon imádkozom.
Még a koncert elején odajön egy nő, kezet nyújt és azt mondja, hogy olyan ismerős neki az arcom.
Hosszú idő után először érzem és elhiszem, hogy érek valamit, hogy igazán fontos vagyok, ráadásul sokaknak, ismerősöknek és ismeretleneknek.
A fesztiválokkal elég komoly baj van már mostanság, mivel olyanok, mint a baglyok. Nem azok, aminek látszanak.
Mikor lettünk ennyire régiek, melyik volt az a pillanat, amikor minden végérvényesen szétszakadt és elhasadt, mint valami elhasznált cipő vagy tudat?