Egyre kisebb az esély arra, hogy a Szijjártó-ügy a politikai napirendet érdemben meghatározó kérdéssé váljon.
Több a zászló
Minden állampolgár elemi érdeke, hogy a politikai rendszer demokratikus és liberális elemei – a többségi elv és annak korlátai – egyensúlyban legyenek.
Eddig kevés szó esett a kialakult helyzet két fontos aspektusáról.
Megszerezni, megszállni, megregulázni: így összegezhető ma a Fidesz médiapolitikája.
Hiába a zöldek nyugat-európai felemelkedése, ha a magyar politikai valóság egészen más törésvonalak mentén szerveződik.
Arra a kérdésre, mi is az Orbán-rendszer, addig nem kapunk egyértelmű választ, amíg azt annak politikai alternatívája ki nem kényszeríti.
A kétharmad elvesztésének leginkább abból a szempontból lenne jelentősége, hogy a kormányoldal nem tudná kénye-kedve szerint megváltoztatni a választások szabályait.
Indulása az előválasztáson ellenzéki szempontból alapvetően jó hír, bárki bármit gondoljon is a személyéről.
Bár Orbán Viktor szavakban 2030-ig tervez, a gyakorlatban igyekszik minél több területen felkészülni egy esetleges kormányváltás lehetőségére
Még ha országos szinten továbbra is a Fidesz lesz cselekvőhelyzetben, az ellenzéknek tudnia kell valami érvényeset mondani arról, mit csinálna jobban.
Lehet azt mondani, hogy az ellenzéki pártok pusztán a hatalom megszerzéséért teszik félre sokáig kibékíthetetlennek vélt ellentéteiket. De nem ez minden politikai együttműködés alapja?
Normális esetben egyféle válasz adható erre a kérdésre. Csakhogy egyáltalán nem élünk normális időket.
Máig nem könnyű megragadni, pontosan miben is áll a párt által szavakban képviselt jobbközép irányvonal.
Figyelemre méltó, hogy a korlátlan hatalommal felruházott kormányfő egyfajta ellenerővel szembesült a sajátjai részéről, aminek még lehet jelentősége.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumaként ismert képződmény már régóta tükröt tart az Orbán Viktor által épített „erős állam” elé.