Újra bevezetni csak olyan dolgot lehet, ami legalább egyszer már megvolt, de megszűnt vagy eltörölték. Bár a kormányzati propaganda folyamatosan az ellenzéket vádolja az intézmény visszaállításának szándékával, meg kell vizsgálni, hogy az MSZP-s vagy a fideszes kormány, netán Orbán és a 2/3, azaz a mindenkori százharminchárom vagy akárhány bátor ember eltörölte-e azt valaha, vagy valójában ha a miniszterelnöknek kedve támad, azonnal elrendeltetheti-e a honvédelmi miniszterrel a sorozást, ráadásul nemcsak háborús vészhelyzetben, hanem akár békeidőben is?
Juhász Ferenc és Gyurcsány „ajándéka”, olyan volt, mint az okos lányé – meg is szüntette, meg nem is
Gazdasági problémák, hosszas szakmai és társadalmi viták és egyeztetések, valamint kitartó civil és liberális nyomásgyakorlás eredményeként 2003-ban, azaz a Gyurcsány-kormány idején jelentette be Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, hogy „az önkéntes seregre való átálláshoz törvénymódosításra van szükség, ki kell mondani, hogy felfüggesztik a sorkatonai kötelezettséget.”
A Gyurcsány-kormány minisztere ezúttal pontosan fogalmazott, hiszen a sorkatonaság intézményét a törvényi szabályozásban nem szüntették meg, onnan azt nem törölték, hanem nem utolsósorban az SZDSZ követelésére és annak támogatásáért cserébe egy miniszteri rendelettel 0 főben határozták meg a besorozandó fiatalok számát.
A jelenlegi „háborús veszélyhelyzetben” a miniszter dönt a sorkatonaság létszámáról
2004. november 3-án így a Magyar Honvédség valóban megkezdte az önkéntes, hivatásos, szerződött haderő kiépítését. Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy bár a sorkatonaság létszáma jelenleg 0 fő, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 6. szakaszának 1. bekezdése szerint „Az általános hadkötelezettség alapján rendkívüli állapot idején és az Országgyűlés külön döntése alapján megelőző védelmi helyzetben a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 18. év betöltésekor kezdődik, és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles a 40. évét betölti. Kiképzett tartalékos esetében a hadkötelezettség a hivatásos katonai szolgálat felső korhatáráig áll fenn.”
Rendkívüli és háborús helyzetben, azaz olyanban, amiben az Orbán-kormány döntése alapján jelenleg is élünk, a hatályos törvényi szabályozás szerint felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy rendeletben szabályozza a hadkötelesek katonai szolgálatra behívásának, katonai szolgálatának és leszerelésének rendjét.
Ugyane törvény 7. §-a szerint jelenleg a szolgálat formája a következő lehet: fegyveres, fegyver nélküli katonai és polgári, a típusa pedig sorkatona, tartalékos, póttartalékos, hivatásos, szerződéses, önkéntes.
A hadkötelesek rendkívüli állapotban és megelőző védelmi helyzetben történő katonai szolgálatra való behívásának, katonai szolgálatának és leszerelésének rendjéről szóló, jelenleg is hatályos 21/2006. (VIII.8.) HM rendelet 3. §-a szerint „a hadkötelesek katonai szolgálatra történő behívhatóságát első ízben a hadkiegészítő parancsnokság a katonai nyilvántartás adatai alapján a beérkezett Adatkérő(-közlő) lap visszaérkezése után állapítja meg. Ennek alapján hadköteles, aki
• katonai szolgálatot teljesített és katonai szakképzettséget szerzett;
• aki katonai szolgálatot teljesített, de katonai szakképesítése nincs; ráadásul hadköteles az is, - aki katonai szolgálatot nem teljesített.
A Fidesz minden ellentétes híresztelés ellenére azóta sem szüntette meg a sorkatonaság intézményét, és a létszám felemelése békeidőben is lehetséges
Bár a jelenlegi Fidesz-kormány azt állítja direkt és indirekt módon, hogy 2004-ben eltörölték a sorkatonaságot, és azt csupán a jelenlegi háborúpárti, Soros-bérenc és az Európai Uniót gátlástalanul kiszolgáló ellenzék kívánja visszaállítani, ezzel szemben az a valóság, hogy a sorkatonaság valódi eltörléséhez 2004-ben 2/3-ados törvényi felhatalmazás kellett volna, amihez Gyurcsányéknak az ehhez szükséges alkotmánymódosítás miatt szüksége lett volna a Fidesz képviselőinek szavazataira. A Fdesz azonban ellenzéki erőként nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatja a sorkatonaság megszüntetését. Forrásaim szerint azonban az óriási társadalmi nyomást érzékelve az MSZP – mai nevén DK – és a Fidesz képviselői „elvonultak egy füstös, sötét szobába”, és megegyeztek a jelenleg is hatályos, mindkét félnek megfelelő, ám az ország közvéleményét végső soron tévedésben tartó, fentebb bemutatott szabályozás parlamenti megalkotásában.
Orbánék azóta, azaz a 2/3-os kormánytöbbség folyamatos birtokában sem nyúltak érdemben a kérdéshez. Ugyan igaz, hogy 2004. november 3-án leszerelt az eddig legutolsó sorköteles katona, és a jelenlegi, sok sebtől vérző és megszületése óta számtalan alkalommal átdolgozott alaptörvény valóban nem tartalmazza a sorkatonaság intézményét, a jelenleg hatályos, fentebb bemutatott törvényi szabályozás értelmében a mindenkori honvédelmi miniszteren és a neki utasítást adó miniszterelnökön múlik, hogy rendeletében nullában vagy esetleg kétszázezerben határozza meg a sorozandók létszámát. Ne legyen illúziónk: a jelenlegi törvényi szabályozás ezt békeidőben sem tiltja.
Vajon a Fidesz és a DK végső soron ugyanazt gondolja a háborúról?
Erősen elgondolkodtató, hogy amennyiben a Fidesz valóban felháborodva elutasítja a sorkatonaságnak még a gondolatát is, s háborúpártinak bélyegzi mindazokat, akik erről egyáltalán gondolkodni mernek, akkor miért tartja fent ezt a helyzetet. Vajon mire kell Orbánéknak a sorkatonaság?
Egy valódi háborús helyzetben ez természetesen érthető, ám vajon miért van az, hogy amennyiben mondjuk születik egy közös európai hadsereg, az aktuális magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter egyszerűen úgy dönthet a honvédség működését szabályozó hatályos jogszabályok szerint, hogy a sorkatonaság jelenlegi nullás létszámát holnaptól mondjuk több tízezerre vagy százezerre emeli?
Az pedig hogy Gyurcsány, Dobrev és a Demokratikus Koalíció a Fidesz- és Orbán-ellenes, más tekintetben igen vehemens kampányában pont ezt a kérdést kerüli, mint a forró kását, felveti a kérdést, hogy vajon nincs-e valamiféle hallgatólagos megállapodás a két párt között a külföldi, EU-s vagy egyéb háborús érdekek szükség esetén való feltétel nélküli kiszolgálásában. Csak remélni merem, hogy nem így van. Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, hogy tisztán lássuk, ki háborúpárti és ki nem az.
A szerző jogász, történész
Az oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
