Az Orbán-rendszer Passiójának legsúlyosabb bűne minden kétséget kizáróan Stohl András szerepeltetése volt, aki a Való Világban gyakorolt, kokaintól fűtött kereskedelmi tévés műsorvezetést próbálta vallásos pátosszal ötvözni.
Szájer József és Berki Krisztián egyaránt levonta az elmúlt harminc év legelkeserítőbb közéleti tanulságát – erre hivatkozva próbálják elnyerni Orbán Viktor bocsánatát.
A következő évtizedekben valamennyi nyugati társadalom szembenéz majd a mesterséges intelligencia Kína által diktált alkalmazásának kihívásával és az ebből fakadó emberi jogi dilemmákkal.
A hisztériakeltés pánikba sodorja a társadalmakat, a pánikba esett társadalmak kiszolgálásának igyekezete pedig megfosztja a politikát a pragmatizmus és az észszerű döntések képességétől – végül már az egész világot a pánik vezeti.
Hiába válik komikussá, hogy Salgótarján külsőn a helyi italkimérés törzsvendégei mindent tudnak a világot mozgató, szupertitkos összeesküvésről, mégsem lehet egy alapvetően pszichológiai problémát vitával megoldani.
A legnagyobb esélyt az ellenzéki győzelemre véleményem szerint annak a Márki-Zay Péternek a miniszterelnök-jelöltsége kínálná, aki Hódmezővásárhelyen már bebizonyította, hogy a Fidesz akár vidéken, akár a legbiztosabbnak hitt fellegvárában is legyőzhető.
Schiffer András szavait mindig más mérce szerint mérem. Ezért olvastam olyan elkeseredetten az alábbi sorokat tőle.
A nemzeti radikális Magyarországon egy turulszobrot nem lehet csak úgy elbontani – Pokorni Zoltán jól tudja, hogy ennek a politikai árát Orbán Viktor vele fizettetné meg.
Kettő meg kettő nem feltétlenül négy: talán három, talán öt – attól függ, hogy dönt a párt.
Ács Dáneil filmje nem pusztán a felkavaró emlékek miatt fontos, hanem mert ez a film nemcsak közönyről és kapzsiságról, hanem vérszomjas gyűlöletről és elfajzott kegyetlenségről tudósít
Interjú Tarr Bélával és Durica Katarinával. Kínai oltás: átverés vagy primitív hiba? Mennyit változtatott a vírus a klímavédelmen? Keresse a friss Magyar Hangot!
