Ellenorbánizmus

Ellenorbánizmus

A DK plakátja (Forrás: Gyurcsány Ferenc/Facebook)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Gyurcsány Ferenc pártjának a kegyelmi botrányra adott reakciója azt a nyilvánvaló tényt tárja fel, hogy a DK semmilyen vonatkozásban nem az alternatívája, hanem a mínusz egyszeres szorzata, a kulturális felhatalmazása és az erkölcsi támasza a Fidesznek. Óriásplakátokon, hazug üzenetekkel mosni a magyarok agyát, véletlenül sem az agykéreg frontális lebenyével, hanem a zsigereket behálózó ösztönvilággal kommunikálni, olyan nyilvános állításokat tenni, amelyeknek a hazugságát egy közepesen informált állampolgár is azonnal átlátja, a törzsi identitás érzelmi hangoltsága folytán mégis nehezére esik vállat vonnia felette: ez minden ízében rogáni művelet – akkor is, ha egy magát európainak, demokratikusnak meg koalíciónak hazudó autoriter, moszkovita szekta adja elő.

A DK plakátüzenetének szövege tenyészállatok összetereléséhez is túl primitív. „Isten? Haza? Pedifília!” Nos, jelzem, hogy éppen nem az a baj a fideszesekkel, hogy pedofilok, és ezt Gyurcsány Ferenc is nagyon jól tudja. Az a baj a fideszesekkel, hogy nincs erkölcsi integritásuk, úgyhogy egy pedofil ragadozó bűnsegédjének is megkegyelmeznek, ha jó nertárs. Ha gyorshajtónak kegyelmeztek volna, most az lenne a gyurcsányi vád ellenük, hogy gyorshajtók? Ha zsebtolvajnak kegyelmeztek volna, most az lenne a gyurcsányi vád ellenük, hogy zsebtolvajok? Ha gyilkosnak kegyelmeztek volna, most az lenne a gyurcsányi vád ellenük, hogy gyilkosok? Ez a fajta mocskolódó hazudozás teljes mértékig hitelesíti Orbán Viktor kommunikációs gépezetének gyalázatos működését, annak egyetlen hibájaként azt kifejezve, hogy nem Gyurcsány Ferenc üzemelteti.

Az ellenorbánizmus nem az orbáni politizálás ellenzését jelenti, nem a tagadását annak a fajta hatalomgyakorlásnak, ami tizennégy éve teljhatalommal zajlik Magyarországon – ellenkezőleg: az ellenorbánizmus az Orbán-ellenes orbánizmust, az orbáni politika ellentétes előjelű, de jellegében és módszereiben azzal megegyező gyakorlatát jelenti. Ha valaki 2010-ben meg akarta jósolni azt, ami Orbán uralma alatt Magyarországgal történni fog, annak elég volt a 2010-es, minden vonásában szolgai szellemű, parancsuralmilag vezérelt Fideszre pillantania: ugyan miért tett volna bármi mást Orbán Viktor az állammal, mint amit az állampárttal tett? Ugyanezen logika szerint: aki tudni óhajtja, mi várna Magyarországra, ha Gyurcsány Ferenc meg a felesége valamiféle csoda folytán hatalomra vergődne, az tekintsen a mai DK-ra – de az is elég, ha visszagondol a 2004 és 2009 közti öt évre. Miért és hogyan lehetett volna a múltban, vagy lehetne a jövőben a gyurcsányi Magyarország demokratikusabb, mint a gyurcsányi „koalíció”, amelyben épp ugyanúgy a vezér megkérdőjelezhetetlen kultusza meg a tévedhetetlenségének és a számonkérhetetlenségének a normája uralkodik, akár a Fideszben?

Gyurcsány Ferenc 2006-ban úgy nyert parlamenti választást Magyarországon, hogy miniszterelnökként eltitkolta a költségvetés hiányszámait a magyar választók elől, az Európai Unió elől, az Országgyűlés elől, még az őt megválasztó frakció elől is – aztán amikor az öntetszelgő-önleleplező beszédében az MSZP képviselőcsoportját beavatta a szélhámosságába, azzal magyarázta a főkönyvhamisítást, hogy „nem tudjuk tizenkét–tizenöt embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel”. A 2006-os országgyűlési választás előtt összesen az itt emlegetett tizenkét-tizenöt ember ismerte Magyarország pénzügyi állapotát. Gyurcsány Ferenc a mai napig nem vállalja a felelősséget a pult alatti kormányzásért, a szavazók megtévesztésével nyert választásért, ahogy azért sem, hogy amikor erre fény derült, nem volt hajlandó lemondani – viszont szorgalmasan darálja le meg formálja át a maga képére az állampárt parlamenti ellenzékét, és hívja ki a neje mögül Orbán Viktort Magyarország vezetéséért. Gyurcsány Ferenc a saját bevallása szerint személyesen utasította a budapesti rendőrfőkapitányt, Gergényi Pétert az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulóján vezényelt brutális rendőrattakra, amely minden elemében sértette a törvényes hatósági intézkedés szabályait – és ennek nyomán sem mondott le, ennek a felelősségét sem vállalja el mind a mai napig, viszont öntudatosan követeli, hogy Orbán Viktor önkényes és korrupt kormányzásának végre legyen méltó következménye. Nos, nem kell Bibó Istvánnak lenni annak megállapításához, hogy ez így se nem európai, se nem demokratikus. Orbán Viktor ellenzékben pont ugyanannyira európéernek mutatkozott, mint ma Gyurcsány Ferenc – Gyurcsány Ferenc pedig hatalmon pont ugyanúgy szövetkezett Putyinnal, mint ma Orbán Viktor. Ugyan mi a különbség köztük? Ellenzékben nyugatosak, hiszen az uralmat korlátozó fékeket és ellensúlyokat a Nyugat védelmezi – hatalmon moszkoviták, hiszen 1849-es, 1947-es és 1956-os tapasztalat, hogy a Kárpát-medencében az autoriter rezsimek orosz szuronyoknak támasztva nyernek stabilitást.

A gyurcsányi romlottság, gazemberség és következménytelenség a közvetlen előzménye, az érzelmi alapja és a morális tőkesúlya az orbáni romlottságnak, gazemberségnek és következménytelenségnek. Az egyetlen különbség a kétféle országrontás közt, hogy egy darabig Gyurcsány diktálta Orbánnak, aki próbálta azt lekövetni, aztán fordult a kocka: ma már Orbán diktálja a demokratikus és jogállami normák felmondásának ütemét, és Gyurcsány lohol az események után. Gyurcsány Ferenc az az öttalálatos lottószelvény, amellyel Orbán Viktor egy országot nyert, a nyugatos elkötelezettségű magyarok meg egy szabad, európai köztársaságot veszítettek. Véletlen volna, hogy Orbán úgy kapaszkodik a propagandaüzeneteiben Gyurcsány személyébe, mintha másképp nem is maradhatna hatalmon? Véletlen volna, hogy Gyurcsány meg úgy siet az uralásra szánt pillanatot a kegyelmi botrányban elvesztő Orbán segítségére, mintha másképp nem is maradhatna szabadlábon? Végre nem az egyik bicskei növendék öngyilkosságáért felelős igazgatóhelyettes kegyelmi szabadulása képezi a közgyalázat tárgyát: a DK a gyalázatos plakátkampányával már nagyvonalúan át is passzolta az erkölcsi sérelem alapját az orbáni kommunikációnak, amelynek nevében Bagdy Emőke lélekgyógyász asszony már ki is jelentette, hogy a fideszesek lepedofilozása „nemzeti becsületsértés”, amely „nem maradhat következmények nélkül”. A gyermekek ártatlanságát féltő magyarok sajnos lemaradtak Bagdy Emőke arra vonatkozó állásfoglalásáról, hogy egy kamaszfiú öngyilkosságba erőszakolása és megrontójának Bronz Érdemkereszttel való kitüntetése sérti-e a nemzet becsületét. Nos, felhívom a figyelmet arra, hogy ennek a fajta kettős mércének a rutinszerű működtetése, a törzsi tudat valóságot és igazságot elfüggönyző szerepe, az intézményesített lopás meg a számítóan diktált közgyűlölet Magyarországa Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közös műve. Az elmúlt negyedszázad egyetlen igazán releváns közéleti tanulsága az, hogy Gyurcsány Orbánnal és Orbán Gyurcsánnyal érdemben nem leváltható. Aki bármelyikre szavaz, megkapja mindkettőt.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/10. számában jelent meg március 8-án.