Több szempontból is hozott újdonságot a magyar, lengyel és szlovén sajtószabadságról
rendezett európai parlamenti vita. Egyrészt az Európai Néppártot már nem kellett feszélyezze
az a tény, hogy soraikban ülnek a fideszes képviselők, mivel a magyar kormánypártiak
immáron függetlenek. A Néppártot erősítik azonban a szlovén kormánypárt tagjai, azonban
úgy tűnt, hogy őket egyáltalán nem akarták megvédeni a néppártiak. Sőt, a felszólalások
alapján az a kép rajzolódott ki, hogy a magyar, a lengyel és a szlovén kormánypártok tagjai
elutasítnak mindenféle kritikát és ebben az európai szélsőjobboldalban leltek partnerre.
A napirendi pont témája ennek a három országnak a belső sajtóviszonyai, a közmédia függetlensége, a sajtószabályok átláthatósága és a média sokszínűsége volt. A magyar helyzetet érintő bírálatok elsősorban a legújabb ügyhöz, a Klubrádió frekvenciájának megvonásához kapcsolódtak, de sokan felemlítették az Origótól kezdve a Népszabadságon át az Indexig a független sajtótermékeket felszámolását, vagy kormányzati ellenőrzés alá rendelését.
Lengyelországgal szemben elsősorban a közmédia – magyarországihoz hasonló – átalakítása miatt
érik támadások a varsói kormányt. Például azzal bírálják őket, hogy a kormánypárt
kézivezérléssel irányítja az állami sajtót, az ellenzéki politikusok nem kapnak megszólalási
lehetőséget, állami eszközökkel próbálják kiszorítani, ellehetetleníteni a független sajtót és kitömik
közpénzzel a hozzájuk közel álló sajtót. Megjelenik az ellenzéki újságírókkal szembeni lejárató
kampány és mindezt tömény migránsellenességgel dúsítják. Lengyelország hat évvel ezelőtt még 18. volt a Riporterek határok nélkül nevű szervezet sajtószabadság-listáján, most a 62.
Ugyanitt Magyarország a 89., de van mögöttünk uniós állam: Bulgária a 111. Az előbbi listán Szlovénia viszonylag előkelő helyet foglal el, 32. helyen állnak. Az elmúlt egy évben azonban Janez Jansa és kormánya nagyon komoly lépéseket tettek a közmédia kormányzati ellenőrzés alá vonása terén. Az állami tévétársaságok vezetését lecserélte, a nemzeti hírügynökség kormányzati támogatását megvonta, közben magyarországi kapcsolatokkal rendelkező médiavállalkozások kezdtek terjeszkedni. Sőt, előkerül Soros György neve is, annak ellenére, hogy Szlovéniában nem ismerik az emberek a magyar származású filantrópot.
A karakteres jobboldali kormányokat bántják
A vitában Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti képviselő arról beszélt többek között a Népszabadság, az Index, a Klubrádió és az Origó neve olvasható azon a gyászjelentésen, amelyet a magyar médiáról ki lehet állítani, s ez egyre hosszabb lesz. Szerint a lejáratókampányok, a médiatanács átláthatatlan működése, amely ugyanakkor a kormány szolgálatában áll, a hirdetések kormánypárti sajtóhoz irányítása már nem pusztán a jogállamiság szempontjából okoznak gondot. – Ez már a szabad piac eltorzítása, a szabad verseny eltorzítása, és visszélés az európai pénzekkel és itt már nekünk van munkánk – mondta a politikus.
Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő neki is válaszolt, amikor ezeket mondta: „Nem találják furcsának, hogy Magyarországon kéthetente meghal a sajtószabadság? Nem látják, hogy valójában a baloldal ismételt hazugságairól van szó? Mi már jól ismerjük ezeket a támadásokat”. Szerinte a különbség most annyi, hogy Lengyelország és Magyarország után most Szlovéniát is támadják, de valójában azért, mert ezekben az országokban karakteres jobboldali kormányok kormányoznak, amelyek nem félnek kiállni az értékeik mellett.
A magyar, lengyel és szlovén kormány mellett szólalt fel például a populista Identitás és Demokrácia frakciótól Raffaele Fitto, aki szürreálisnak nevezte, hogy már megint azért vannak itt, hogy a semmiről vitatkozzanak. Szerinte mindent elárul a helyzetről, hogy a lengyel és a magyar kormányt naponta kritizálják, de ezt cenzúra vagy korlátozás nélkül megtehetik.
Donáth Anna, a Momentum képviselője új európai szabályokat sürgetett. – Szükségünk van a
médiatulajdonás átláhatóvá tételére. Szükségünk van arra, hogy Európa fellépjen a médiahatóságok
függetlensége érdekében. És szükségünk van arra is, hogy európai szabályozással védjük meg a
közösségi médiát a cenzúrázni akaró autokrata vezetőktől – jelentette ki.
A Demokratikus Koalíció részéről Molnár Csaba pedig már a jövő évi választásokról beszélt,
amikor azt mondta: „Orbán rendszerében nem létezhet sajtószabadság, ahhoz el kell űzni Orbánt, ígérem önöknek, el is fogjuk!”
A gondokat átérezték, de konkrétummal nem szolgáltak
Az Európai Bizottság és a tagállamok jelenlévő képviselőjétől azonban nem sok konkrétumot hallhattak a képviselők és ez a bírálókat meglehetős elégedetlenséggel töltötte el. Vera Jourová jogérvényesülésért felelős biztos átérezte a gondokat, szoros figyelemmel követést ígért és újabb jogállamisági jelentést. Arra
azonban nem kaptak választ a képviselők, hogy a Bizottsághoz több éve megérkezett, a magyar
sajtó egyensúlytalansága miatti versenyjogi panaszok elbírálásával hol tartanak. A soros portugál
elnökség pedig arról beszélt, hogy a jogállamisági vitában előre szeretnének lépni és májusban
újabb meghallgatást tartanak.
Érdekes volt megfigyelni, hogy míg a bírálók arról beszéltek, hogy a három kormány „leuralta” az
állami médiapiacot és a függetleneket is kiszorítja, addig a kormányzati oldalon álló felszólalók
baloldali médiatúlsúlyról beszéltek. A lengyel ellenzéki Robert Biedron sajátos módon használtak ki egy perces felszólalási idejét: egy „Free media” feliratot tartott maga elé és közben némán állt.
