A kutatók úgy érzik, az MTA alatt a helyük. (Forrás: Magyar Tudományos Akadémia)
A tudományos kutatás sötét fejezete következhet be a Kulturális és Innovációs Minisztérium által előkészített törvényjavaslat alapján, mivel a magyar kormány az MTA egykori kutatóhálózatát privatizálni akarja, méghozzá az egyetemi átalakulásokból ismert közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) mintájára. A véleményezés alatt álló törvénytervezet a jelenlegi kutatóintézetek megszüntetését tartalmazza, és a kutatóhálózat ma még ismeretlen tervek szerinti szervezeti átalakítását vetíti előre. A kutatók tiltakoznak a javaslat ellen, álláspontjuk szerint ez ugyanaz a konstrukció, amelybe a magyar egyetemek többségét kényszerítette a kormány, és amelynek következményeként azok kikerültek az Európai Uniós finanszírozási programokból. Attól tartanak, hogy a kutatás szabadsága, úgyis mint az Európai Alapjogi Charta egyik deklarált eleme, ebben a konstrukcióban sérülhet, ezért az EU a jövőben lényegében leválasztaná a magyar kutatóhálózatot az uniós intézményektől, helyrehozhatatlan károkat okozva ezáltal. Ez ráadásul élesen szembe menne az átalakítás deklarált céljával, vagyis azzal, hogy a kutatóhálózat nemzetközi integrációját kell megerősíteni.
Gerő Márton, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) alelnöke a Jelennek nyilatkozva kifejtette: a kutatóhálózatot felügyelő HUN-REN Központ azt állítja, hogy a kutatókkal és a kutatóhelyek vezetőivel egyetértésben történik az átalakítás. Ezzel szemben a kutatóhálózat közel 700 dolgozója szavazott az Akadémiai Dolgozók Fóruma és a TDDSZ aláírásgyűjtésén az átalakítás ellen. Az új szervezeti struktúra ugyanis átláthatatlan, és nem tartalmaz garanciákat a munkavállalók számára, az új rendszer pedig privatizálná az Akadémia közvagyonát.
– Összességében az a véleményünk, hogy a tervezet nemcsak homályos, ellentmondásos és kutatásellenes, de közpénzből magánvagyont képez, ugyanakkor ellehetetleníti a kutatás szabadságát Magyarországon. Ez a javaslat lényegében befejezi a kutatási intézethálózat szétverését, amely a kutatóhálózat MTA-tól való elcsatolásával kezdődött, az egyetemek „privatizációjával” folytatódott, és most a megmaradt kutatóhálózat kekvásításával” zárul, keretbe foglalva a magyar akadémiai szabadság bukását – szögezte le Gerő Márton.
Tény, hogy a törvényjavaslat megszüntetné az összes eddig kutatóközpontot és intézetet – köztük akár száz éve fennálló nemzeti intézményeket is –, de nem szerepel benne egyetlen új intézet alapítása sem. A törvénytervezet szerint a munkáltatói jogok gyakorlása tekintetében és minden más módon az összes kutató és más munkavállaló közvetlenül a kormány által politikai alapon kinevezett elnöktől és vezérigazgatótól függne. Ők lényegében politikai kinevezettek lesznek, hiszen a törvénytervezet szerint – hasonlóan a KEKVA-intézményekhez – a szervezet vezetőjét a miniszterelnök nevezné ki az alapító okiratban, és az úgynevezett Irányító Testület többi tagját is ebben kell megjelölni. Később az új rendszerben a tagok pótlásáról a politikai kinevezettek egymás között gondoskodnának, így teljes a politikai bebetonozás. Ez igaz a felügyelőbizottságra is.
Gerő Márton szerint az új szervezeti struktúra öncenzúrára vagy pályaelhagyásra kényszerítené az egyébként is megfélemlített légkörben dolgozó kutatókat.
Az új törvény mellé a kormány szóbeli megállapodás alapján tőkeinjekciót ígért a kutatóhálózatokat tömörítő HUN-REN-nek – ahogyan hasonló ígéreteket tett az elmúlt években a „modellváltásra” rávett egyetemek esetében is, amelyek azonban, állítják a szervezetek, gyakorlatilag nem valósultak meg. Az Európai Unió eközben szankcionálja a KEKVA formában működtetett egyetemeket, megvonva tőlük az EU-s támogatási lehetőségeket.
– Az átalakuló kutatóhálózatnak ugyanilyen szankciókkal kellene szembenéznie a mostani törvénytervezet alapján, mivel a felvázolt működési forma jelentős átfedést mutat a KEKVA-rendszerrel. Noha nem alapítványnak nevezik, a felépítés és a működési jellegzetességek azonosak. Ezáltal a kutatóhálózatban feudális rendszer jönne létre, amelyben sem az MTA, sem más magyar tudományos intézmény, sem a kutatóhálózatban dolgozók nem kapnának semmilyen szerepet – magyarázta Gerő Márton, hozzátéve, hogy a tervezet az államháztartás szinte valamennyi szabálya alól kivenné a létrehozandó új szervezetet, ami ezáltal szerintük így a korrupció melegágyává változtatna, hiszen az új szervezet nem tartozna elszámolni a magánvagyonával, és mentességet élvezne a közérdekű adatok megismertetésének kötelezettsége alól is, ráadásul, mivel a javaslat számos további, egyelőre meghatározatlan elemet is tartalmaz, ezzel lényegi döntéseket hagy a később megalkotandó alapító okiratra, amelyet viszont már nem az Országgyűlés fogadna el – vagyis a kontroll minden eleme eltűnne az előkészítő rendszerből is.
– Teljesen világos, hogy ezt a törvénytervezetet nem szabad sem beterjeszteni, sem elfogadni, mert súlyos kockázatokat rejt, veszélyezteti az akadémiai autonómiát, semmibe veszi a szubszidiaritás elvét, és autokratikus konglomerátummá alakítaná a kutatóhálózatot – szögezte le a Jelennek Gerő, hozzátéve, hogy a kormány, ahogy korábban az egyetemeket is, lényegében zsarolja a kutatóhálózatot: abban az esetben hajlandó emelni a szégyenteljes mértékű finanszírozáson, ha a hálózat kutatóközpontjainak és önálló intézeteinek vezetői elfogadják a szervezeti változást, és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar tudományosság újabb kiemelkedő intézményei lépjenek a marginalizálódás és a lassú elsorvadás útjára. A HUN_REN Központ, amelyek az alapítványosításhoz köti a finanszírozást és a béremelést, úgy tűnik, hamisan érvel: 2019-ben ugyanezzel az érvvel szakították el a kutatóhálózatot a Magyar Tudományos Akadémiától, miközben a fizetések azóta is megalázóak.
– A tudományos dolgozók ragaszkodnak az autonóm kutatóhálózat eszméjéhez, érdemleges dolgozói közreműködést követelnek a folyamatban, közérdeknek tartják a kutatóhálózat egységének fenntartását, a rendszerszintű központosítási tervek elvetését. Bizonyosak abban, hogy a kutatóhálózat helye a jövőre 200 éves Magyar Tudományos Akadémiánál van – szögezte le Gerő Márton, jelezve, hogy amennyiben a tervezet továbbra is napirenden lesz, a TDDSZ az Európai Bizottsághoz fordul, hogy véleményt kérjen a tervezetről, és felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar kormányzat a közvagyon privatizálásával és a magyar tudomány lehetőségeinek szűkítésével a magyar adófizetők érdekeit és a tudományos autonómia maradékát is veszélyezteti. Folytatják továbbá a tervezet elleni tiltakozásukat, amelynek nyomatékosítása érdekében petíciót indítottak, amit az aHangon lehet elérni.
