Képünk illusztráció (Fotó: Unsplash/Yasin Hosgor)
Bemutatta 2024-es lakhatási jelentését a Habitat for Humanity Magyarország. Eszerint ma 2,8 millió ember él lakhatási szegénységben – ez körülbelül 1 millió háztartást jelent –, vagyis az ország lakosságának mintegy 30 százaléka érintett – derül ki Lukács György, a szervezet szakpolitikai munkatársának beszámolójából. Ez a 2,8 millió ember az, akire a lakhatási szegénység négy mutatója közül legalább egy igaz: a mutatók a lakhatáshoz való hozzáférés, a lakhatás jogi biztonsága, lakásminőség, elhelyezkedés, megfizethetőség, valamint energiaszegénység.
A jelentés alapján 2020-ban 90 ezernél is több háztartásban nem volt fürdő/zuhany és/vagy WC, ami közel 232 ezer embert jelent. Az alapinfrastruktúra nélküli ingatlanok túlnyomó többsége vályogház, jellemzően az alsó jövedelmi tizedbe tartozó lakosokkal. Habár későbbi konkrét adataik nincsenek, de a különféle mutatók alapján úgy látják, hogy ebben mára sincs változás. Emellett 2023-ban 475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlanban komoly problémák vannak: beázik, falazata/padlója/alapja nedvesedik, esetleg a nyílászárók vagy a padló rothad. Ez az összes háztartás 11,6 százaléka, és közel 1,2 millió személyt érint. A jelentésből kiderül: a lakhatási szegénységben élők száma nem csökkent az elmúlt évtizedben.
A szervezet javaslatokat is megfogalmazott, miként lehetne csökkenteni a lakhatási szegénységet:
• Az új, magántulajdonú házak, lakóparkok helyett bérházfejlesztést kellene megvalósítani, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését is
• Az utóbbi évek – alapvetően bankhiteleken keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat lenne szükséges nyújtani, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően
• A lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással előmozdítani, épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, ezeket támogatni.
Az anyagot bemutató tájékoztatón üdvözölték, hogy a kormány felismerte a lakhatási szegénység problémáját. – A lakhatási válság fogalma új elemként jelent meg a kormányzati kommunikációban 2024 őszén. Ezt pozitív fordulatnak tartjuk, mert ösztönözheti a kormányt a lakhatási válság jellemzőinek feltárására, a lakhatási szegénység rendszerszintű megoldására – fejtette ki Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a 2024-es Lakhatási jelentés 2. fejezetének szerzője. – Az új Európai Bizottság az első európai megfizethető lakhatásra vonatkozó terv elkészítését tűzte ki célul. Ezt kísérhetné az első magyar megfizethető lakhatásra vonatkozó terv, széles szakmai és társadalmi párbeszédben elkészítve.
A kormány által 2024 októberében bejelentett „gazdaságpolitikai akcióterv” egyik pillére a megfizethető lakhatás lett, a tervezett tíz intézkedés többsége az első információk alapján azonban mégsem a lakásszegénységben élőket célozza – fogalmaztak közleményükben. A lakástámogatások 90 százaléka a mai napig nem szociálisan célzott, miközben a központi állam reálértéken annyit költ most ezekre a kiadásokra, mint a 2010-es évek közepén a CSOK elindulása előtt, vagy az első Orbán-kormány (1998–2002) idején. Összességében ez a három időszak a lakástámogatások három mélypontja a rendszerváltás óta.
Ha bővülnek az európai uniós lakásügyi források, azok felhasználásával fontos lenne csökkenteni a lakáspolitikai ráfordítások ciklikus ingadozását és növelni a szociálisan célzott lakáskiadások arányát. Olyan támogatási programok kidolgozását sürgetik, amelyek a lakhatási szegénységben élőket célozzák, és az energiaszegénységi szempontokat is figyelembe veszik.
Kitértek arra is: a hazai ingatlanpiac mára jelentősen megmerevedett: az ország 4 millió ingatlanjának csupán 3,5 százaléka kerül piacra. 0,5 százaléknyi új lakás, ház épül évente. Ez azt jelenti: az embereknek nincs pénzük lakást venni, vagy akár bérlőként belépni az ingatlanpiacra.
