A szakmai szervezetek már évek óta beszélnek lakhatási válságról, ám a fogalom a kormány szótárában néhány héttel ezelőttig nem szerepelt. Legutóbb Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón beszélt arról, hogy kormányzati döntés született a lakhatási gondok kezeléséről. Egyelőre azonban az látszik, hogy a baj nevesítése történt meg, konkrét intézkedésekről nincs szó, tervekről annál inkább. Ugyanakkor az irány felsejleni látszik: szabályoznák a rövid távú lakáskiadást (AirBnB); vizsgálnák a lakásbérleti díjakat és szerződési feltételeket, de egy lakhatási program részeként bővítenék a kollégiumi férőhelyeket is, országosan pedig fiataloknak szóló és vidéki lakásfelújítási programot indítása is terítéken szerepel.
Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója szerint fontos lenne, hogy kormányzati intézkedés esetén készüljön a lakáspiacot és lakhatási ökoszisztémát érintő előzetes hatásvizsgálat. Az eddigi lakáspolitikai kezdeményezéseknek tűnt intézkedések valójában ugyanis család- és népesedéspolitikai intézkedések voltak, amelyek egyébként a statisztikai adatok szerint nem érték el céljukat, ellenben árfelhajtó hatással jártak. Az intézkedések a lakhatási válsággal érintett 2-3 millió emberből álló rétegnek legfeljebb a tetejét érintették: mert ugyan sok család ingatlanhoz jutott, vagy lehetősége nyílt felújításra, de túlnyomórészt a felső-középosztály és a felső osztály élhetett vele.
Ugyanakkor a lakásokat érintő problémák nem új keletűek. Szegfalvi Zsolt szerint ennek gyökerei az 1980-as évek végének privatizációs hullámára nyúlnak vissza. Ez a lakhatási válsággal érintett 2-3 millió emberből álló réteg már az 1990-es évekre kialakult, és az elmúlt 30 év lakáspolitikájának – pontosabban annak hiányának – eredményeként konzerválódott az érintettek száma.
Mint mondta, a jelenség országos. Különböző térségekben különbözőképpen jelenik meg, de a fővárosban a legösszetettebb a probléma: Budapesten összpontosul a rövid távú szálláshely-kiadás (Airbnb) összes következménye. Leginkább azért, mert egy jó belvárosi lakás esetében egy tulajdonos az Airbnb-piacon képes maximalizálni a bevételeit. Továbbá itt a legjelentősebb a magánbérleti piac, egyúttal a legnagyobb az olló az albérleti díjak, a lakásárak, illetve a fizetés között; és a legnagyobb az igény az önkormányzati bérlakásokra. Ezzel együtt is ma Magyarország lakosságának közel 90 százaléka saját tulajdonú lakásban él – és mint Gulyás Gergely szerdán hangsúlyozta: a kormány továbbra is ezt a lakásformát támogatja.
Szegfalvi Zsolt érdeklődésünkre azt mondta: a lakhatási szegénység három fő probléma felől fogható meg: a megfizethetőség, a lakásminőség és a hozzáférhetőség felől. Ha valaki az összjövedelme több mint 30 százalékát lakhatásra költi, az a megélhetésben okozhat gondot. Minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál kevesebb jut az egyéb szükségletekre. Márpedig mind a piaci albérletárak, mind a lakásárak elszálltak. A lakásminőség az otthonok állapotával áll összefüggésben. A hazai épületállomány 70 százaléka viszont sem műszakilag, sem energetikailag nem megfelelő. A Habitat ügyvezetője úgy látja, hogy célzott, hosszú távú energetikai felújítási programmal lehetne ebben előrelépni, ennek egyelőre csak a kezdeményeit lehet látni. Ezek – mint arról beszámoltunk – a következők: átmenetileg lakáscélra is használható lesz a Széchenyi Kártyára érkező juttatások fele, és az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások átmeneti lakáscélú felhasználását is lehetővé teszik. – Ugyanakkor ahhoz, hogy a lakásállomány belátható időn belül megújuljon, évente 150-200 ezer lakást kellene felújítani. A 4,6 millió lakóegység felújítása nagyjából 20-25 évet venne igénybe. A lakások hozzáférhetőségéhez pedig jogilag szabályozott keretekre lenne szükség. Fontosnak tartjuk, hogy a méltó és megfelelő lakhatás ne piaci termék, hanem alapvető emberi jog legyen. Ennek mentén szorgalmazzuk a kormányzati beavatkozást a magánbérleti piacra, amely jelenleg önkormányzati hatáskör. A rövid távú lakáskiadás szabályozása ebbe az irányba mutat, de ennél átfogóbb beavatkozásra lenne szükség – mutatott rá az ügyvezető.
Ezt azzal magyarázta, hogy az Airbnb-piacot nem lehet elválasztani a magánbérlakás vagy a megfizethető bérlakáspiactól (utóbbiak főként olyan önkormányzati bérlakások, amelyet a piaci ár tizedéért bérelhetnek a rászorulók). A Habitat for Humanity Magyarországnak már 2021-ben „Feketelakás 3.0” néven született javaslata arra, hogy miként lehetne átláthatóvá tenni a magánbérleti piacot. Szegfalvi Zsolt szerint az adókedvezmény kiterjeszthető lenne a magánbérleti lakáspiacra is, mert az segítené a hosszú távú lakáskiadást, egyúttal lassítaná bérleti díjak emelkedését. Emellett új lakástörvényre, albérletregiszterre is javaslatot tettek, amely szintén segítené az átláthatóságot. – Az Airbnb-s lakáskiadás kétség kívül ma a legjövedelmezőbb lakáspiaci tevékenység, ezért nem lenne szabad teljesen piaci viszonyokat teremteni, állami szabályozásra is szükség van. Vagyis nem elég csak a rövid távú lakáskiadást szabályozni, hanem célszerű a lakhatáshoz komplex módon közelíteni – fogalmazott.
A kormány által ismertetett elképzeléseket – a magánszálláshely-kiadás szabályainak szigorítását, a kiadott lakások bérleti díjainak és szerződési feltételeit vizsgálatát – a civil szervezetek már évek óta szorgalmazzák. A Habitat for Humanity Magyarország ezek mellett kiemelten kezelné a megfizethető bérlakások számának növelését. Jelentős számban szükség lenne ugyanis olyan bérelhető lakásokra, amelyek a szociális alapú, nagyon kedvezményes bérlakások és a piaci lakásbérleti árak közötti szinten érhetők el. Ezek részben fiatalok számára vonzó lakások lehetnének, olyanoknak, akik nem akarják magukat hosszútávra elkötelezni.
Szegfalvi Zsolt emellett üdvözölte a kollégiumi szálláshelyek számának bővítéséről szóló elképzelést. Ennek is lehetne számottevő hatása a lakáspiacra, hiszen az egyetemisták részbeni kivonulásával az általuk használt lakások visszakerülhetnének a piacra.
