Tapolczai-Zsuráfszky Lilla (Fotó: Cseke Csilla)
Fontos, hogy a gyermekek megismerjék a zenei sokszínűséget, legyen szó klasszikus muzsikáról, jazzről vagy akár a Disney-mesék dalairól, mert akkor fejlődnek igazán, ha felfedezik, hogy mindenféle zene és kultúra egyaránt értékes – mondta a Budai Hangnak Tapolczai-Zsuráfszky Lilla, az első magyar fejlesztésű zenélő gyerekkönyv szerzője, akit a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon kérdeztünk a népi kultúráról, a városi közönségről és a rugalmas anyukákról.
– Két éve jelent meg a Bartók és a tücsöklagzi című zenélő mesekönyve, amely a népi hangszerek és a népzene világába vezeti be a legkisebbeket. Honnan jött az ötlet?
– Amikor a kislányommal várandós lettem, akkor kezdtem el felfedezni a hazai gyerekkönyv piacot. Azt tapasztaltam, hogy óriási a választék: találkoztam népszerű hangoskönyvekkel is, amelyek például Mozart vagy Vivaldi munkásságát mutatták be. Részben innen jött az ötlet, hogy miért ne készülhetne egy olyan könyv, amely a magyar népzenét ismerteti meg a gyerekekkel? Olyan családba születtem, ahol a népi kultúra iránti szeretet kezdetektől meghatározó volt (Szerk.:Édesapja Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas koreográfus és táncművész; édesanyja, Vincze Zsuzsanna, szintén Kossuth-díjas koreográfus és dramaturg). Egész eddigi életemet evidenciaként kísérte végig a népművészet ismerete, és láttam a családomon, milyen szenvedéllyel lehet rajongani érte. Gyerekként fantasztikus élmény volt részese lenni, hogy a szüleim bejárták a világot, és népszerűsítették a magyar kultúrát Amerikától Japánon át egészen Ausztráliáig. A családomban szinte mindenki ezen a területen talált magának hivatást, én is a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben táncolok.
Nemrégen hallottam azt a mondást, hogy nagy fák árnyékában igazán nehéz gyümölcsöt teremni. Ezt szem előtt tartva törekedtem arra, hogy új utat keressek magamnak: szerettem volna valamit létrehozni, ami a népi kultúrát széles körben népszerűsíti, de másképp, mint a néptánc. Olyan dolgot igyekeztem kitalálni, amely a magyar népművészetet úgy mutatja be, hogy kifejezetten a városi közösségekhez szóljon – nemcsak azokhoz, akik már eleve ismerik és értik, hanem azokhoz is, akik számára ez távolinak tűnik, vagy akiknek egészen más kép él a fejében a népzenéről. Sokan nem is sejtik, milyen csodálatos, sokszínű világba csöppen, aki elkezdi beleásni magát a saját kultúrájába. Így született meg az ötlet: egy olyan zenélő mesekönyv készítése, amely már a születéstől kezdve bevezeti a gyerekeket a népzene világába, és ezen keresztül mutatja meg nekik a magyar népművészet igazi szépségét.
Bartók Béla is megjelenik a tücsök és a szúnyoglány lakodalmán
Hogyan lehet például egy hatévest, netán egy háromévest a népzenetudomány felé irányítani? Tapolczai-Zsuráfszky Lilla mesekönyvéből kiderül.
– A városi közösségeknek általában téves elképzelése van a népi kultúráról?
– Azt tapasztaltam, hogy a városi családok számára nem minden esetben elegendő az a tudás, amit korábban, az óvodában vagy iskolában szereztek a népzenéről. Szükségét éreztem, hogy hozzájuthassanak egy mélyebb ismeretanyaghoz, amely lehetővé teszi számukra, hogy valóban értékelni tudják kulturális örökségüket. Sajnos, gyakran egy leegyszerűsített, lakodalmas zenei változat jut el a szélesebb közönséghez, ami messze áll az autentikus és sokrétű magyar népzenétől.
Bízom benne, hogy a mesekönyveim által az olvasók könnyen fogyasztható, modern, mégis autentikus módon jutnak hozzá ehhez a tudásanyaghoz. A könyveken található nyomógombok tíz másodperces zenei részletek segítségével észrevétlenül vezetik be a gyerekeket – és a szülőket is – ebbe a világba, ezáltal ismeretterjesztő szerepet is betöltenek. Az első könyvem címe Bartók és a tücsöklagzi, a most megjelent második kötetnek pedig Kodály és a cifra palota. Fontos volt számomra, hogy Bartók és Kodály neve már a legkisebb korosztály mindennapjaiba is beszivárogjon, hiszen a zenéjüket a világon mindenki ismeri zeneszerzői munkásságukról. Kevés szó esik ugyanakkor általában a népzenegyűjtői tevékenységeikről, illetve arról, hogy mennyit köszönhetünk nekik, hogy ma énekelhetjük a távoli magyar lakta településeken általuk felgyűjtött népdalokat a gyermekeinknek. A kerettörténetek által egy kicsit az ő munkásságukba is bepillantást nyerhetünk. Az első könyv után rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, hogy ez a formátum működik: a zenélő mesékkel finoman és természetes módon szivárog be a népzene és a népi kultúra a családok életébe.
– Milyen kutatómunkát végzett a könyvekben szereplő zenék kiválasztásához?
– Alapos és hosszas kutatómunkát végeztem annak érdekében, hogy pontosan kiválasszam, mely dalok kerüljenek be a könyvekbe. A két címadó, a Házasodik a tücsök és a Cifra palota, nem csupán ismert dallamok, hanem Kodály és Bartók által felgyűjtött eredeti népdalok. A legnehezebb talán az volt, hogy az adott magyar néprajzi táj legjellegzetesebb hangszerei mellett olyan népdalok legyenek a könyvben, amelyek vidámak, gyerekbarát szöveggel rendelkeznek, és könnyen megtanulhatóak akár az egész család számára.
Az első könyvhöz a zenei etűdöket kiváló zenész barátaim segítségével vettük fel, míg a dalokat én énekeltem. Nagy hangsúlyt fektettünk az illusztrációkra is. Kiss Anna grafikus alkotótársam képei kiemelkedő színvonalra emelik a könyvet, gazdagon kiegészítve a népzenei részleteket. Az illusztrációk mind kézzel festettek, nem digitális rajzok, autentikus motívumokat használnak, így a kisgyerekek már a vizuális elemek révén közelebb kerülhetnek a népi kultúrához. Kiss Anna kivételes fantáziával megáldott művész, akinek a részletgazdag, színpompás rajzai tökéletesen illeszkednek az általam megálmodott történet mellé. Anna ecsetje festette meg a legtökéletesebben a fejemben élő képet, ahogy ezt a gyümölcsöt hozó fát elképzeltem. A könyv azóta megjelent angol, német és japán nyelven is, múzeumokba is bekerült, ezzel hozzájárulva a magyar kultúra nemzetközi terjesztéséhez. A minőség iránti folyamatos törekvésként mostanra a negyedik kiadást értük meg. Jelenleg a Bartók és a tücsöklagziból hangoskönyv megjelentetése is folyamatban van, a műfaj rendkívül népszerű a kisgyerekes családok körében. Az első hangoskönyv felolvasását Schell Judit színésznővel rögzítettük.
– Miben lett más a második könyv?
– A Kodály és a cifra palotában Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és Erdély magyarlakta települései is megjelennek, így a kerettörténet révén több száz kilométerre távolodunk el a mai magyar határoktól. Ez a kötet összetettebb: földrajzi ismeretterjesztő célt is szolgál, hiszen a hátoldalán található térképen láthatjuk, hogy a mai magyar határokon túl, akár a Keleti-Kárpátok lábánál is még magyarul énekelnek és táncolnak. A Cifra palota kezdetű népdal számomra azt szimbolizálja, hogy a magyar kultúra és népzene ismeretével kiteljesedettebb, virágzóbb mindennapokat élhetünk, itt, Budán is.
A Kodály és a cifra palota-kötetben a főszereplők virágok, a magyar kultúra díszítőművészetének legjelentősebbek motívumai. Fontosnak tartottam, hogy a könyv olyan tájakra kalauzolja el az olvasókat, ahol ezek a motívumok különösen hangsúlyosak a díszítőművészetben, így látogatunk el Kalocsára, a matyókhoz, vagy éppen az erdélyi Kalotaszegre. Érdekes megfigyelni, hogy manapság olyan nemzetközi divatmárkák, mint például a spanyol Zara, kalotaszegi virágmintákat használnak ruháikon, miközben Magyarországon sokan fel sem ismernék ezeket. Ez azt is mutatja, hogy a hagyományos motívumok bárki életébe beépülhetnek. Ha már gyerekkorban vagy később, szülőként találkozunk velük, inspiráló hatásúak lehetnek, és ez a tudás egyaránt hasznos lehet egy divattervező vagy akár egy építész számára is.
– Mi az üzenete annak, hogy a második könyvben különböző régiók prominens énekesei saját tájszólásukban éneklik fel a dalokat?
– A második kötet különlegessége, hogy a Kárpát-medence magyar lakta vidékeire kalauzolja el az olvasót, miközben minden dal az adott határon túli tájegységről származó énekes előadásában csendül fel. Ebben a könyvben a dalok hitelességét az is erősíti, hogy többek között erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai művészek működnek közre, saját, jellegzetes tájszólásukban előadva azokat. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban találkozzanak azzal, hogy a magyar nyelvben is különböző tájszólások, nyelvjárások vannak. Ezáltal talán később nem fognak idegenkedni ettől, míg a tájszólással beszélő gyerekek önbizalmát erősítheti, hogy egy zenélő gyerekkönyvben is hallhatják a saját dialektusukat. A könyv hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a fajta sokszínűség természetes és elfogadott legyen a különböző régiókból származó gyerekek körében.
– Hogyan fejleszti a könyv a kisgyermek kognitív képességeit, és miként erősítheti az anya-gyermek kapcsolatot?
– Köztudott, hogy a klasszikus zene fejleszti a gyermekek agyát, akár már magzati korban is, és a népzene hasonlóan jótékony hatással bír. Kislányomnak mindennap énekelek, hiszen az anyai (ének)hang rendkívül fontos a gyermek számára – ezt már a törzsi társadalmaktól kezdve tudjuk. A kisbaba már az anyaméhben is kapcsolatba lép az anyja hangjával, amely nemcsak megnyugtatja, hanem fejleszti is őt. Gyakran találkozom olyan édesanyákkal, akik bizonytalanok abban, mit énekeljenek gyermekeiknek. Könyveimen keresztül szeretnék ihletet adni nekik és bátorítani őket, hogy minél többet daloljanak gyermekeiknek. Szerintem egy modern édesanya maradjon nyitott és rugalmas, nem kell ragaszkodni kizárólag egyetlen műfajhoz. Fontos, hogy a gyermekek megismerjék a zenei sokszínűséget, legyen szó akár a klasszikus zenéről, jazzről vagy a Disney-mesék dalairól. Remélem, hogy a zenélő mesék által az édesanyák a népzene iránt is nyitottabbá válnak, hiszen egy gyermek akkor fejlődik igazán, ha felfedezi, hogy minden kultúra értékes, és figyelmet érdemel.
Ezúton is köszönöm minden szülőnek, aki leveszi a könyvesboltban ezeket a könyveket és egy új ablakot nyit kisgyermeke számára. A Kodály és a cifra palota zárómondatában szerepel egy nagyon fontos üzenet, Kodály egyik leghíresebb mondása: „Legyen a zene mindenkié” – és ebben az értelemben legyen a népzene is mindenkié.
– Kisgyermekes anyaként hogyan talált időt rá, hogy két könyv megjelenését is menedzselje?
– Az első könyvön még a várandóságom alatt kezdtem el dolgozni, a másodikon pedig már a kislányom születése után. Ebben az otthon töltött életszakaszban egy nő számára nehéz és fontos változások zajlanak le, hiszen átmenetileg kiszakad a munka világából, egy teljesen más és új területen kell helytállnia. Nekem a könyv írása abban segített, hogy megőrizzek a korábbi énemből egy darabot, inspirációt adott, hogy mindent el lehet érni egy kisbaba mellett is. Az anyaság és a kislányom új célokat adott, egy kiteljesedett életet.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/42. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg október 18-án.
