Nekem Buda című, most induló sorozatunkban ismert vagy kevésbé ismert, de a városrész életét meghatározó embereket kérdezünk a Duna jobb partjához fűződő kapcsolatukról, a kedvenc helyeikről és a budai identitás jelentéséről. Elsőként Török Ferenc filmrendező osztotta meg velünk, hogy számára mi a lokálpatriotizmus: beszélgettünk a leginspirálóbb változásokról, és arról, hogy a mai fiatal rendezők közül ki tudja úgy megragadni egy generáció életérzését, ahogyan azt ő tette a kultikus Moszkva tér című filmjében.
Autómegosztás, e-rollerek, kerékpár, tömegközlekedés: az autóforgalom csökkentése, a környezetbarát mobilitás kérdései a II. és III. kerületben is húsba vágó problémának számítanak, ám a megoldás nem mindig csak az önkormányzatokon múlik. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy miként lehet kizöldíteni a közlekedést Budán.
A városi éjszakák visszatérő, bár nem várt alakja: a driftelő „Tahó”. Személyesen csak elvétve látjuk, akkor is száguldásban elmosódó sziluettjét. De a felhördülő motorhangot, a betonon izzó gumik visítását mindenki ismeri. Ilyenkor egy fél kerület, lakótelep sziszegi elfúló hangon a párnába, hogy „ha felébreszted a gyereket, agyonverlek”. Óbuda-Békásmegyer és a II. kerület is traffiboxokkal védekezik a lakosságot veszélyeztető „Mad Maxek” ellen. A módszer működik, igaz, a gyorshajtóknak is tudniuk kell róla.
Október 10-én véget értek az árvíz utáni helyreállítási munkálatok, a lakosság ismét birtokba veheti a Hajógyári-szigetet és a Római-partot – jelentette be Karácsony Gergely főpolgármester. A rendkívüli árvíz számos tanulsággal szolgált. Hogy mik voltak ezek, arról a III. kerület illetékes szakembereivel beszélgettünk.
Fontos, hogy a gyermekek megismerjék a zenei sokszínűséget, legyen szó klasszikus muzsikáról, jazzről vagy akár a Disney-mesék dalairól, mert akkor fejlődnek igazán, ha felfedezik, hogy mindenféle zene és kultúra egyaránt értékes – mondta a Budai Hangnak Tapolczai-Zsuráfszky Lilla, az első magyar fejlesztésű zenélő gyerekkönyv szerzője, akit a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon kérdeztünk a népi kultúráról, a városi közönségről és a rugalmas anyukákról.
Látványosnak szánt produkcióval „szabadították ki” a felállványozott Szabadság-szobrot október 11-én. A drónokra koreografált műsort az egyik hazai telekommunikációs szolgáltató szervezte, mert – mint azt a programajánlóban írták – a Gellért-hegyen álló alkotás jó ideje „elkerítve, korlátok között állt, totális esti magányban a nagyvárosi élet pezsgése nélkül, szóval ráfér már egy kis szabadság.” A produkció valójában gátlástalan önreklám volt, amely éppen ezzel világított rá egy fontos problémára: a szimbólummal való visszaélés örök vágyára. Vajon milyen állapotban tér magához Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása?
Tizenhat napot töltöttem a kórházban 1956. október-novemberben akkor, amikor még nem múlt el egy fél éve sem, hogy súlyos szívtrombózisomból munkába tudtam lépni. 16 nap alatt 500 tabletta értágítót (Pentrit) fogyasztottam el. Megtehettem volna, hogy otthon maradjak és ágyban feküdjem, hiszen sem a munkakör, sem a veszélyek és izgalmak nem egy szívtrombózisos betegnek valók. Nem tettem meg, mert példát kellett mutatnom, mint vezetőnek, hogy együtt maradjon a konyha és ápolószemélyzet, mert különben a kórház szétesett volna és nem töltötte volna be rendeltetetését. Nehéz volt a helyzetem, nem irigylésre, de nem is büntetésre méltó – idézte fel a forradalomban betöltött szerepét Örlős Endre, az óbudai Szent Margit Kórház igazgatója. A sebész főorvos alakja legendává vált, és nem csak az ’56-os kiállása miatt. Cikkünkben igyekeztünk felvázolni Örlős Endre tragédiákkal és nem mindennapi eredményekkel teli életét.
