Szakértői számítások szerint 20-30 év múlva jó, ha a fizetésünk 30-40%-át megkapjuk majd nyugdíjként. Aki jelenleg minimálbéren, esetleg katás vállalkozóként dolgozik, még rosszabbra számíthat: utóbbiak nyugdíja például nem fogja elérni az ötvenezer forintot sem. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Cikkükben ezeket a lehetőségeket tekintjük át.
A hazai nyugdíjrendszer – Európa legtöbb államához hasonlóan – az összeomlás felé tart, ugyanis társadalmunk elöregedése rohamtempóban történik.
Demográfiai előrejelzések azt mutatják, hogy 2050-re körülbelül kétszer annyi nyugdíjas lesz, mint amennyi jelenleg van. Eközben a lakosság száma a 2000-es évek óta folyamatosan csökken, az egyre kevesebb születésszám miatt. Nem bonyolult a képlet: a népesség összetételének megváltozásával egyre kevesebb lesz azon aktív munkaképes korúak száma, akik rendszeres járulékokat fizetnek be abba a nagy “kalapba”, amelyből a nyugdíjkifizetések történnek.
Ha a a jelenlegi nyugdíjrendszerben nem lesz radikális reform, borítékolható a tömeges elszegényedés. A hazai rendszer sajnos gyakorlatilag nem tartalmaz munkáltatói pillért, az állami nyugdíjpillérnek pedig nincsenek tartalékai: az aktív dolgozók befizetéseit minden hónapban szétosztják a nyugdíjasok között.
Meddig lehet húzni a nadrágszíjat?
Csak játsszunk el a gondolattal: számoljuk ki a jelenlegi fizetésünk 60-70%-át, és képzeljük bele magunkat a helyzetbe, hogy mostantól ennyiből fogunk élni.
Amennyiben ez a gondolatkísérlet nem igazán ráz meg bennünket, feltehetően azon szerencsések közé tartozunk, akik olyan magas fizetéssel rendelkeznek, hogy abból tűrhető nyugdíjat kapnak majd. (Bár éppen a magas életszínvonalón élőknek lehet még fájdalmasabb kontraszt a szignifikánsan alacsonyabb jövedelem.)
Ha viszont nagyon is hiányozna ez a pénz, már kezdhetünk is gondolkodni: mit tehetünk az elszegényedés ellen? Mindent összevetve háromféle választásunk lehet.
„Rezsicsökkentés” – avagy saját költségek visszavágása
Az első, tulajdonképpen kényszerű választásunk lehet a nélkülözés. Az alacsonyabb bevétel miatt jelentősen meghúzzuk a büdzsénket, és gyökeresen változtatunk az addigi életstílusunkon.
Ilyenkor sajnos éppen azokról a “luxus” költésekről mondunk le, amelyekre nyugdíjasként végre jutna időnk, és amelyekre fizikailag és mentálisan is nagy szükségünk lenne. Így elmaradhatnak a kirándulások, a nagyobb utazások, a rendszeres masszázs, a gyógyfürdők vagy a torna. Át kell gondolnunk egy színházjegy, vagy egy jó könyv megvásárlását, de még egy kávéházi délutánt is.
Mentőövként, ha azt is megtehetjük, hogy eladunk valamit. Költözhetünk kisebb lakásba, eladhatjuk az autónkat, értékesebb ingóságainkat, és az ebből származó bevételt osztjuk be a hiány pótlására.
Fontos lenne azonban, hogy ezek a változások ne az elszegényedés élményét erősítsék bennünk, hanem a praktikum szempontjait helyezzék előtérbe: hiszen egy kisebb lakást könnyebb fenntartani, és idősként a tömegközlekedés is teljesen észszerű alternatíva.
Majd a gyerek megoldja!
Fotó: Freepik
A második választásunk az lehet, hogy a gyermekeinkre hárítjuk a problémát: rendszeres pénzbeli támogatást kérünk tőlük, esetleg hozzájuk költözünk.
Még kevesen tudják, de hazánkban 2016 óta az új Polgári Törvénykönyvben meghozott törvény kötelezi a gyermekeket (nem csak a vér szerinti, hanem a nevelt gyermeket is) a nehéz helyzetben lévő szülő eltartására. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szülő nyugdíja nem elegendő a megélhetésére, az ellátására és az esetleges orvosi kezelésekre, a gyermek kötelessége ezt kifizetni. Adott esetben a szülő, vagy egy intézmény – pl. kórház vagy szociális otthon – a szülő gondozása kapcsán felmerülő költségeit perben követelheti a gyermektől. A törvény alapján az összes fizetendő tartásdíj a gyermek fizetésének akár az 50 százalékáig is elmehet – amennyiben ez nem veszélyeztetni a gyermek, és családjának boldogulását.
Egy ilyen helyzetre persze senki nem vágyik. Éppen ezért a jelenlegi minimálbéresek és katások számára létfontosságú lenne, hogy az állami rendszer mellett öngondoskodás formájában is megtakarítsanak a nyugdíjas éveikre. Hiszen ha nem teszik, nemcsak magukkal szemben felelőtlenek, hanem a saját gyermekükre is komoly anyagi terhet róhatnak majd.
A munka nemesít?
A harmadik választási lehetőségünk pedig az, ha nyugdíj mellett tovább dolgozunk. Erre egyébként egyre jobban szüksége lesz társadalmunknak, hiszen a munkaerőpiacról százezrek fognak hiányozni: nemcsak a nyugdíjba vonulók, hanem a külföldre kivándorolt honfitársaink is.
Ennek a döntésnek első számú előnye, hogy amennyiben alkalmazotti munkaviszonyban dolgozunk, nem kell sem adót, sem járulékot fizetnünk, mindössze 15% SZJA megfizetése terheli a bérünket – jóval több marad tehát a zsebünkben.
Fontos tudni, hogy amennyiben viszont a közszférában maradunk munkaviszonyban, ott a fenti megoldásra nincs lehetőség: ugyan tovább dolgozhatunk, de csak a munkaviszony megszűnésekor mehetünk majd nyugdíjba.
Vállalkozóként is megéri nyugdíjasként dolgozni, hiszen például katás jogviszonyban havi egyszeri 25.000 Ft-os adó megfizetése után minden bevétel jogszerűen nálunk marad.
Szintén nagyon kényelmes megoldás a közérdekű nyugdíjas szövetkezeten (KNYSZ) keresztül történő munkavállalás: ebben az esetben a szövetkezet szerződik a munkáltatóval, mi pedig havi rendszerességgel megkapjuk a bérünket, az általunk vállalt munka elvégzése után. Rugalmas megoldás, ahol részmunkaidős állások közül válogathatunk, igényeink szerint.
Az anyagiakon túl a nyugdíjas munkavállalás előnye, hogy a munka célt, értelmet ad a mindennapjainknak. Megmaradnak a rendszeres szociális kapcsolataink a munkatársakkal, és tevékenyek, aktívak maradnunk.
Milyen hátrányokkal járhat a nyugdíjas munkavállalás?
Fotó: Freepik
Ugyanakkor fontos átgondolni a felmerülő nehézségeket is. Az egyik ilyen szempont a hazai, előítéletekkel terhelt társadalom: a generációs különbségek munkahelyi feszültségekhez vezethetnek, ráadásul az idősek foglalkoztatásának nincs még kialakult céges kultúrája.
Ez pedig mentális stresszhez vezethet. Ugyanígy a komoly felelősséggel, szellemi erőfeszítésekkel járó munka is – és az ezekkel való megküzdés idősebb korban bizony jóval nehezebb, mint fiatalon.
Természetesen a fizikai terheléssel is óvatosabban kell bánni – hiszen idős korban hamarabb elfáradhatunk, vigyázni kell, nehogy kizsigereljük magunkat.
Végezetül pedig az időnk beosztását kell okosan megtervezni. Egyrészt, hogy maradjon idő a jól megérdemelt pihenésre, másrészt sok családban szükség van a nagyszülői segítségre is az unokák felügyeletében.
Öngondoskodás: a döntés szabadsága
Láthatjuk a fentiekből: a szűkös anyagi lehetőségek, az alacsony nyugdíj miatt sokszor fájdalmas kompromisszumokat kell kötnünk. Mindezt éppen abban az életszakaszban, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk.
Okos döntés tehát még fiatalon, aktív korunkban felkészülni erre az időszakra. Az időben elkezdett nyugdíjcélú megtakarítással, amelyre jelenleg hazánkban éves 20%-os adóvisszatérítés jár, a nyugalmas, derűs nyugdíjas évek biztonságát teremtjük meg.
