Játsszunk kicsit a képzeletünkkel. 2024 van, ücsörgünk a Fertő tó partján, egyik kezünkben lángos, a másikban esernyős-szívószálas mojito. Alattunk térkő, előttünk a tó, rajta rengeteg vitorlás. Az égen repülőgép húz el felettünk: hiába, a jóságos üzemeltető gondoskodik róla, hogy folyamatos legyen a szúnyogirtás. Kicsit zúg, de egyrészt kell, hiszen mégiscsak egy láp volt itt valaha, másrészt megszoktuk hamar. A gyerekek a parton játszanak, szerencsére árnyékban vannak, behúzódtak a kivontatott iszapkotró markoló tövébe. Reggel a fecskehoteleket mutattuk meg nekik, de unták. Mondjuk, lehet azért, mert egyetlen fecske sem volt benne.
Régen állítólag fészkeltek errefelé, ennek emlékére az egyik büfé falára festettek néhány példányt. Amúgy szépek lehettek élőben is. Voltak erre cölöpházak, de azok egy része sajnos leégett. Másik részüket meg elbontották. Azt hallani, hogy nem mutattak volna szépen a korszerű és különleges szállodánk mellett. Hogy mitől különleges? Hát például, hogy most sem tudjuk, ki üzemelteti. Aztán gyakran viccelődünk azzal, hogy akár a tóról is besétálhatnánk a szobánkba. Egyrészt olyan közel van a parthoz, másrészt olyan alacsony a vízszint. De hát egy négycsillagosba azért már csak nem ront be így az ember. Hát mégis hogy nézne az ki.
Lehet, hogy nem pontosan így fog megvalósulni az a beruházás, ami annak ellenére zajlik a Fertő tó partjai mentén, hogy tavaly december közepén visszavonta az arra kiírt közbeszerzést a Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. (SFTFN), pedig az állami cég gyorsított eljárásban kereste a fertőrákosi partra tervezett hotel, vitorlásklub, sportközpont, mondhatni egy új luxustelepülés kivitelezőjét. Aztán karácsonykor mégis újra kiírták a tendert. Nem csoda, hiszen a beruházást koordináló cég már a gyorsított eljárást is azzal indokolta, hogy a „2021. év tapasztalatai alapján, ha valamely részterületen a munkavégzés időlegesen, akár egy-két hétre is szünetel, azt az állatvilág valamely eleme azonnal elfoglalja, birtokba veszi”. Hiába, az állatvilág egyes elemei már csak ilyenek. A beruházó egy kicsit nem figyel, és akkor ezek mindjárt jönnek, elfoglalnak, meg birtokba vesznek.
Persze ezt a beruházó nem nézi ölbe tett kézzel. Rácsot telepít a nádasba, ami mellett szomorú hajótulajdonos sétál el – ezt látni képünkön. Aztán alighanem a közröhejt elkerülendő a beruházó odébb rakatja a kivitelező cég kamionjainak utat biztosító „beszállító út” táblát a nemzeti parkétól – merthogy annak a közelében zajlik a planírozás, iszaptározó-készítés, magyarán a dúlás. A Greenpeace szerint a mostani közbeszerzési kiírásban ráadásul még a környezetvédelmi engedélyekben szereplő adatoknál is nagyobb méretek vannak megadva bizonyos elemekre, sőt olyan épületek is felbukkantak benne, amelyekre egyáltalán nincs engedélye az állami cégnek.
A kikötőépítést és a strand közművesítését Mészáros Lőrinc cége, a Mészáros és Mészáros Kft. már elnyerte. 2021 tavaszára a parton már mindent letaroltak, a vizes élőhelyen munkagépek dolgoztak, kövekkel töltötték fel a partszakaszt. Érdemes összekapcsolni a feldúlt Fertő jelenét és a 2024-es jövőbe vetített ábrándozást. Onnan tekintsünk vissza a mába, ebbe a széttúrt tájba. És mojitóval a kezünkben, térkővel a talpunk alatt, szemünk előtt az Insta-kompatibilis tájjal, tegyük fel magunknak a kérdést: megérte? Elűzni mindent és mindenkit, akinek köze volt a tóhoz a varázslatos cölöpházak tulajdonosaitól kezdve a madarakig, szó szerint és átvitt értelemben is felkavarni az iszapot a mélyben, megbolygatni a természetet, magyarán feldúlni a Fertőt? Valakinek egyszer talán kifizetődő lesz ez a beruházás. De az eredeti kérdés nem ez volt, hanem az, hogy megérte-e? Erre pedig mindannyian tudjuk a választ.
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a címre.
