Megjött. Rögvest nekiültem kitölteni, hisz nemzeti szuverenitásunkért aggódó honpolgárként kötelességem, csakhogy a nemzeti szuverenitásért aggódásomtól fűtött honpolgári kötelességtudatom mindjárt az első kérdésnél lohadni kezdett, hogy a harmadik pontig nullára zuhanjon. És következett az ugyan már, az ez hülyeség, ez kamu, ez vegytiszta hazugság, jaj, ne, meg az ezt még ők sem gondolhatják komolyan.
Így nem jó. Nagy levegő, elképzeltem magam konzultációs célközönségként – ezt úgy csináltam, hogy időben visszamentem 2008-2012 közötti énembe, kivontam belőle az újságírót, majd a közélettel való 0-24 bíbelődést, helyettük beleraktam az egyenletbe, hogy kizárólag a Facebookról tájékozódom, meg este megnézem a Tényeket, reggelente pedig az M1 mellett készülődök a napindításra, utolsó közvetlen közéleti élményem pedig, hogy rajongással hallgattam Orbán Viktort az első sorból a Millenárison.
Na így mindjárt más! Suhannak az x-ek, még szép, hogy inkább a fiatalokat támogassuk lakáshitellel, mintsem agresszív migránsokat telepítsenek a szomszédomba. És igen, büntessük a multikat, hisz a legutóbbi sarcnál is áthárították a vásárlókra az összes többletköltségüket, úgyhogy vastagon megérdemlik. Szemetek. Negyedóra se, és meg is vagyok. Már épp ragasztanám a válaszborítékot, amikor egy pillanatra kiesek a szerepemből, és ránézek a friss hírekre: Magyarország bruttó hazai termékének volumene 2024 harmadik negyedévében a nyers adatok szerint 0,8, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,7 százalékkal alulmúlta az előző év azonos időszaki értéket.
Boríték visszanyit, kérdőív kivesz, még egyszer átfut, fanyar mosoly, kuka. A tévémben Ábrahám Róbertet kérdezi Hajdú Péter a Lakatos Márk-ügyről – a konzultáció teljes átéléséhez a Hír TV egyik műsorát indítottam el Youtube-on, és a Frizbi Extrát dobta utána automatikusan a szisztéma. Belenézek, ha már. Hát, nem csak a gazdaság hanyatlik.