Orbán Viktor és Szájer József 1990-ben a parlamentben (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
„Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. Harmincéves munkáját nem fogjuk elfelejteni és megtagadni, de cselekedete nem elfogadható és nem védhető. A történtek után az egyetlen helyes döntést hozta, amikor bocsánatkérés mellett európai parlamenti mandátumáról lemondott, és a Fideszből kilépett. Döntését tudomásul vettük.”
Négy éve mondta ezt Orbán Viktor, amikor párttársa lecsúszott a brüsszeli melegorgiának otthont adó lakás melletti ereszcsatornán. Azóta is adós a magyar nyilvánosságnak azzal, hogy Szájer József tettei közül mi volt az, ami nem fért bele. A homoszexualitás? Az orgiázás? A karanténszabályok megszegése? Esetleg a hazugság? Ugyanis Szájer pár nappal korábban, a szexpartit meg sem említve mondott le a EP-képviselői mandátumáról úgy, hogy közleményében „hosszabb ideje tartó gondolkodást” emlegetett. Sok pozíciójáról egyébként alighanem a hírolvasók számára ekkor derült ki, hogy ezeket egyáltalán betölti valaki, és ez a valaki éppen a közéletből eltűnő Szájer József. Aki ebben a kis intermezzóban csak akkor hallatott magáról, amikor a róla fotókat lehozó bulvárlapot beperelve azt közölte, hogy „Magyarországon a magánszféra sértetlensége mindenkit megillet”. Írta ezt úgy, hogy politikai családja a haszonélvezője volt annak, hogy voltak (vannak, lesznek) közszereplők, akiknek ez a sértetlenség nem járt ki.
Most eltelt négy év, és ugyanaz az Orbán, aki 2020-ban még úgy gondolta, hogy Szájer viselt dolgai nem védhetők, most ugyanennek a Szájernek a visszatérését úgy kommentálja, hogy „már ideje volt”.
Vajon mi változott meg? Mitől fér bele most már Orbánnak Szájer? Miért van ilyen égető szüksége a nemzetközi politikában és a százszor elátkozott Európai Néppártban remek kapcsolatokkal rendelkező Szájerre? Azt hiszem, a kérdésre adott válasz nem teljesen az, amit miniszterelnök mond. Vagyis nem annak „volt már ideje”, hogy Szájer visszatérjen, hanem olyan ínséges, káderhiányos időket élnek a kormánypártok környékén, hogy már egy bukott botrányhősük tudására is szükségük van.
