Hadrien Heaulmé, Lily Aubry, José Garcia és Charlotte Gainsbourg az Utazás válás ellen című filmben
Jellemző vígjátéki alaphelyzet az újra egymásra találó családé. Frusztrált anya, kínosan viccelődő apa, zárkózott és cívódó kamaszgyerekek – tökéletesebb sablont találni sem lehetne. A Mézga családtól a Nyugati nyaralásig tudjuk ezt mi is, hol üdítőbb, hol nyögvenyelősebb színvonalon. A fő kérdés ilyenkor általában az, hogy a film mennyire képes kikapcsolni, megnevettetni, illetve hatni a könnycsatornákra.
Florent Bernard filmje, az Utazás válás ellen kapcsán is ezekre érdemes elsősorban rákérdezni. Találó a magyar cím, de az eredeti sem árul zsákbamacskát: Nous, les Leroy – Mi, a Leroy család. A családnév beugrathatja a nézőt, rögtön angolosan mondanánk, miközben a franciás ejtés eljátszik a „mi, a világ királyai” értelmezéssel is. Mit jelent annak lenni? Valóban az kell hozzá, hogy az ember az életében sikert sikerre halmozzon? Munkahelyén egyre feljebb lépjen, baráti kapcsolataiban fürdőzzön, és természetesen a családja se essen szét. Filmünk hősei ezeket illetően nem állnak jól, ennek megfelelően leginkább csak vesztesnek érzik magukat. Utolsó szalmaszálként jön a kétségbeesett kísérlet, hogy egy utazással rendbe hozzák a romokban heverő házasságot.
Férfiak potyognak az égből
Amikor azt mondják egy romantikus vígjátékra, hogy „nagyon francia”, jellemzően az olyan filmekre gondolnak, mint a Mindenütt férfi.
A legnagyszerűbbek azok a filmek szoktak lenni, amelyeknél el sem tudjuk képzelni, merre szőhetik majd tovább az egészet. Van aztán, amit az elejétől ununk, hiszen látjuk, hogy egyféle kifutás lehetséges. A Bernard-film azon road movie-k közé tartozik, melyek kétfajta megoldással kecsegtetnek: az utazás varázslatos módon megoldja a problémákat, és mégis együtt maradnak, avagy ez sem segít, az élet pedig megy tovább a kijelölt mederben. Az előbbi változatot végképp nehéz reálisan megoldani, az utóbbi pedig annak nihiljével fenyeget, hogy nincs is értelme küzdeni, el kell engedni a dolgokat.
Untig ismerjük persze a bölcsességet, hogy maga az út a lényeges, nem pedig a megérkezés. De mit érthetünk meg egy ilyen kapkodva összehozott, folyamatosan káoszba és veszekedésbe torkolló, időnként viszont reménnyel kecsegtető nyaralásból? A mindig szívderítő üzenetet: ha hajlandóak vagyunk egymás felé fordulni, akkor a végére valóban közelebb is fogunk kerülni. Lehet, hogy az elején még idegenkedünk a másik problémáitól, csak a magunk bajával törődünk, de az együtt töltött idő kikényszeríti az empátia erősödését.
A Bernard-filmtől nem érdemes tehát végtelen eredetiséget várnunk. A szerethetősége viszont épp elegendő ahhoz, hogy ne álljunk fel rossz szívvel utána. Hozzáteszik a magukét a mindennapokból ismerős karakterek, ahogy a közöttük kialakuló dinamika szintén. Charlotte Gainsbourg és José Garcia jól egészítik ki egymást, de a kamaszszereplőkre, Lily Aubry-re és Hadrien Heaulméra sem lehet sok panaszunk. Gainsbourg és Garcia a francia színjátszás veteránjai, szinte bármiben jó őket nézni, különösen Gainsbourgot, aki még olyan kissé fárasztó agymenéseket is fel tud valamennyire javítani, mint amilyen néhány éve a Kutyabaj (Mon chien Stupide) volt. Az Utazás válás ellen ehhez képest nem is indul mélyről, leginkább csak a közhelyszerűségét kárhoztathatjuk. Az élvezhető komédia és a kedves sztori viszont sokat hozzátesz az élvezhetőséghez. Talán nem fogunk évekig emlékezni erre a filmre, de arra az időre, amíg nézzük, mindenképp leköt bennünket. Ha pedig közösen ülünk be rá baráttal vagy családtaggal, még arra is jó lehet, hogy közösen rákérdezzünk arra, mi mindent jól csinálunk-e kapcsolatunkban.
Utazás válás ellen. Francia dráma-vígjáték, 102 perc. Július 18-ától a mozikban.
